Bevezetés: A spondylodiscitis egy ritka infektív kórkép, amely a porckorong elsődleges fertőződése után kialakuló másodlagos, a csigolya (csigolyák) zárólemezének osteomyelitisét jelenti. A magas mortalitás, a súlyos tünetek és szövődmények, a diagnosztikai nehézségek és a világszinten növekvő incidencia adják a kórkép klinikai relevanciáját. Célkitűzés: A Debreceni Egyetem Klinikai Központ Idegsebészeti Klinikáján kezelt spondylodiscitises betegek adatainak retrospektív elemzése. Vizsgálatunkban a kedvezőtlen klinikai kimenetellel összefüggő demográfiai, mikrobiológiai, műtéti és laboratóriumi prognosztikai tényezőket kerestük. Anyag és módszer: A kutatás során a 2003. és 2020. közötti időszak 119 betegének (n=119) adatait dolgoztuk fel az e-MedSol archív rendszer segítségével. A betegeket klinikai állapotuk alapján „kedvező” (n=98) és „kedvezőtlen” (n=21) kimeneteli csoportokba soroltuk. Az adatok elemzéséhez leíró statisztikát és Pearson-féle khi-négyzet próbát használtunk. A szignifikancia szintjét p<0,05 értékben határoztuk meg. Eredmények: A betegek között 61,34%-os férfi dominancia volt, az átlagéletkor 61,49 évnek, teljes mortalitás 5,88%-nak bizonyult. Az azonosított kórokozók közül a Staphylococcus aureus volt a leggyakoribb (50,9%). Nem találtunk statisztikailag szignifikáns összefüggést a kimenetel és a beteg neme, életkora, a fertőzés forrása, a lokális terjedés vagy a műtéti technika (stabilizáció hiánya) között (p>0,05). Ezzel szemben a gyulladásos laborparamétereknek erős prediktív szerepe igazolódott. A súlyosan emelkedett (>200 mg/L) CRP-szint (p<0,001) és az emelkedett (>0,5 ng/mL, p<0,01) valamint a súlyosan emelkedett (>2,0 ng/mL, p<0,001) prokalcitonin (PCT) szint szignifikáns korrelációt mutatott a kedvezőtlen kimenetellel. Következtetés: Kutatásunk azt mutatta, hogy a C-reaktív protein és a prokalcitonin szintek nagyon érzékeny és megbízható prognosztikai markerek a spondylodiscitis kimenetelének előrejelzésében. Ezeknek a laboratóriumi értékeknek a korai monitorozása kulcsfontosságú lehet a nagy kockázatú betegek azonosításában és a terápiás stratégia javításában. Ezen felül klinikai trendek rajzolódtak ki, ugyanis a férfi nem, a Staphylococcus fertőzés, a haematogén fertőzőforrás és a műtéti rekonstrukció, fixatio hiánya szintén rontotta a gyógyulási esélyeket.