A szakdolgozat témája a magántanulóság intézményének olyan formájával foglalkozik, amelyet otthon/család alapú oktatásként tart számon a vonatkozó külföldi empirikus szakirodalom. Az elméleti szakirodalom szerint az egyén társadalmasításához elengedhetetlen a hagyományos, osztályalapú oktatás/nevelés. Jelen dolgozat többek között arra tesz kísérletet, hogy megvizsgálja, az elmélet mennyire állja meg a helyét a gyakorlatban. Az alaphipotézis Durkheim és Bourdieu vonatkozó elméleteire épül, amely szerint az egyik megkérdőjelezhetetlenné teszi a közoktatás hagyományos formáját, a másik leleplezi annak mibenlétét. A feltételezés szerint a magántanulóság intézménye egyrészt akadályozhatja, másrészt elősegítheti az egyén társadalmasítását. Akadályozhatja abban a durkheim–i értelemben, ha az egyén a mindennapi iskolába járásból kimaradva, nem részesül az iskola szocializációs hatásában. Elősegítheti abban a bourdieu–i értelemben, ha az egyén otthon/család alapú oktatása révén is képes elsajátítani az iskola által preferált kultúra jellegzetességeit. A külföldi empirikus szakirodalommal összhangban jelen kutatás eredménye szerint a otthon/család alapú magántanulóság nem gátolja, sőt inkább elősegíti az egyén társadalmi lénnyé válását. A bemutatott empirikus kutatás interjútechnikával készített, nem reprezentatív, inkább feltáró jellegű vizsgálat. A szakemberekből, szülőkből és gyermekekből álló minta 18 interjúalanyt foglal magába, akik szakértői és hólabda módszerrel lettek kiválasztva.