A vízfelhasználás hatékonyságának növelése érdekében a talaj vízháztartásának szabályozására irányuló kutatások megkülönböztetett feladatként jelentkeznek. Az aszálykárok és a degradáció elleni küzdelemmel összhangban a hagyományos talajművelési eljárásokat perspektivikusan felváltó talajvédő talajművelési kutatások sarkalatos pontjaként a rendszeresen művelt réteg mélységének csökkentésére és a szerves anyagban dús feltalaj (mulcs) kialakítására irányuló törekvések tudományos megalapozása, a hidrológiai hatások feltárása feltétlenül aktuálisnak tekinthető és további erőfeszítéseket igényel. A 2010-es kísérlet során a rendelkezésemre álló hat súlyliziméterbe különböző cirok hibridek kerültek vetésre, azonos talajállapot és környezeti feltételek mellett. A kísérlet célja az eltérő hibridek vízigények megállapítása, a talaj nedvességtartalmának változásának alapján. A vízforgalmi eredmények alapján elmondható, hogy a vizsgált cirok hibridek közül a Sucrosorgho a legnagyobb mértékben illetve az Albita hibrid a legkisebb mértékben szárította ki a talajt. A 2011-es vizsgálataim célja a fővetemény tenyészideje és lekerülése utáni talajállapot és egy köztesnövény alkalmazása utáni talajállapot megismerése. A kísérletem esetében a fővetemény búza volt, majd tenyészidejének végével a betakarítás után az egyik liziméterben tarlót hagytunk, míg a másikba, talajelművelés után, köztesnövényt (facélia fehér mustár keverék) vetettünk. Arra a következtetésre jutottam, hogy a köztesnövény jelentős mennyiségű vizet képes felhasználni, a beérkező vízinput 115,9 %-át párolgott el a tarlón maradt liziméterről, míg a köztesnövény az azonos mennyiségű vízinput 180,8 %-át párologtatta el.