A dolgozatomban, hazánk története során a folyamatos rendszerváltozások hatására, a földtulajdonban kialakult tulajdonosi szerkezet is állandóan változik. A technikai fejlődés, a vegyszer- és műtrágya használat, a nagyüzemi monokultúrás növénytermesztés, a természet biodiverzításának romlásához vezet, mely a természetes vadállomány élőhelyét és táplálék összetételét is csökkenti. Az országban folyó erdőtelepítések a mezei életteret tovább szűkítik, ami az apróvad létszámának rovására megy. Ez viszont kedvez a nagyvad élőhelyi feltételeinek. Ez jól mutatkozik a vaddisznó és a gímszarvas állományon, melyek az országban már szinte mindenhol előfordulnak. A nagyvad megjelenésével megjelenik a mezei és erdei vadkár is, ami a vadgazdálkodási egységeket anyagilag súlyosan megterhelheti. A mezei élőhely fejlesztésére és az okozott vadkárok csökkentésére, a vadgazdálkodókra egyre nagyobb feladat hárul. Ez a vadföldművelés, a rendszeres etetés, a megfelelő számú vadgazdálkodási berendezés kihelyezése és karbantartásuk, a területen vad számának és ivarának a vadeltarthatósági szinten való tartása. Ápolni kell a kapcsolatot a helyi erdő és mező gazdálkodókkal és a vadkár megelőzéseket időben kell elkezdeni. A gazdálkodást és a vadgazdálkodókra nehezedő feladatokat egy vadásztársaságon keresztül mutatom be.