Az emlőrák a nők körében leggyakrabban diagnosztizált rák és a rákkal összefüggő halálozás második leggyakoribb oka. A diagnosztikai és prognosztikai tényezők preoperatív értékelése egyre fontosabb szerepet játszik a neoadjuváns kezelés tervezésében, indikációjában. Munkánk célja volt a hormonreceptorok (ösztrogén receptor [ER], progeszteron receptor [PR]), a HER2 és a Ki67 expresszió mértékének összehasonlítása retrospektív módon preoperatív biopsziás és posztoperatív műtéti emlődaganatok esetén. A kezelésben nem részesült betegcsoport preoperatív és posztoperatív mintáinak összehasonlításával arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a core-biopsziás minta milyen hatékonysággal alkalmazható neoadjuváns terápia indikációjára. A kezelésben részesült betegcsoport mintáinak összevetésével pedig célunk az volt, hogy fényt derítsünk arra a kérdésre, hogy a kezelés milyen módon befolyásolta az immunfenotípust. Valamint célunk volt a vizsgált hengerbiopsziaszám befolyásoló szerepének felfedése is. A vizsgálatot 130 db, a Debreceni Egyetem Klinika Központ Kenézy Gyula Campus Patológia Osztályán 2019-ben emlődaganattal diagnosztizált beteg preoperatív core-biopsziás és posztoperatív szövettani mintáján végeztük el. A betegcsoportot képezte 110 kezelésben nem részesült személy, valamint 20 olyan személy, akik a két beavatozás között neoadjuváns kezelésben részesültek. Eredményeink részben megerősítik a szakirodalomban leírtakat, részben eltérnek attól. Az összehasonlító vizsgálatok elvégzése után azt állapítottuk meg, hogy a preoperatív core-biopsziás minták alkalmasak neoadjuváns terápia indikációjára. A kezelés immunfenotípust befolyásoló szerepe kapcsán azt tapasztaltuk, hogy a PR és a Ki67 esetében eredményeink alátámasztják a szakirodalom álláspontját, hiszen kezelés hatására a hormonstátusz nem változott, Ki67 esetében pedig a mitózisszám csökkent. Az ER és a HER2 esetében azonban eredményeink eltértek a szakirodalomtól, ugyanis kezelés hatására magasabb ER expressziós szintet jegyeztünk fel a posztoperatív minták vizsgálata során. A HER2 esetében pedig emelkedő szintet vártunk, de eredményeink ennek ellenkezőjét támasztották alá, amelynek hátterében az alacsony esetszám állhatott. Végül a hengerbiopasziaszám befolyásoló szerepének vizsgálatakor nem találtunk összefüggést a hengerbiopsziszám és az immunfenotípus korrelációja között, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a 1-2 és a 3 vagy több hengerbiopsziaszámú csoportok betegszáma között lévő jelentős számbeli különbséget, amely befolyásoló szerepet játszhatott eredményeink alakulásában.