A Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tankszék magyarországi díszítőköveket tartalmazó gyűjteményen végeztem el vizsgálataimat. A gyűjteményben 44 darab vizsgálható mintáján tudtam elvégezni a vizsgálatokat, melyek nagy része andezit és mészkő volt, de akadtak köztük homokkövek, tufák és más egyéb magmás kőzetek is. A különböző kőzeteknek megmértem a tömegét és térfogatát, amelyből testsűrűséget számoltam. A visszapattanási értékek méréséhez egy L típusú Schmidt-kalapácsot használtam, amelyet a kőzetminták polírozott, illetve nem polírozott felületén mértem. A visszapattanási értékekből nyomószilárdsági adatokat származtattam. A hővezetési tényezőjét egy Hukseflux készülékkel mértem meg a minták polírozott felületén. Az eredmények elemzésekor összehasonlítottam a polírozott, illetve a nem polírozott felületeken Schmidt-kalapáccsal mért visszapattanási értékeket, a két érték közel azonos volt. Kimutattam, hogy minél nagyobb a kőzet keménysége, annál kisebb lesz a relatív szórás. A visszapattanási értékek átszámítása során megállapítottam, hogy a 60 feletti visszapattanási értékek esetében az exponenciális jellegű összefüggés irreálisan nagy értéket ad, így korlátozottan használható. A testsűrűség és a keménység összefüggésének vizsgálata alátámasztotta, hogy a nagyobb testsűrűség, nagyobb keménységet jelent. Mészkövek esetére kimutattam a porozitás és a nyomószilárdság kapcsolatát. A hővezetési vizsgálatoknál megállapítottam, hogy a nyomószilárdság és a testsűrűség pozitív korrelációban van a hővezetéssel, míg a nagy porozitás kis hővezetőképességet jelent. Megállapítható, hogy a Schmidt-kalapács használata általában roncsolásmentes vizsgálatot tesz lehetővé és a kapott értékekből nem csak rugalmassági paraméterekre, hanem a sűrűségi, porozitás, hővezetési tényező értékekre következtethetünk. Ezeket általában csak roncsolásos vizsgálatok segítségével tudjuk meghatározni, melyeket beépített díszítőköveken, védett mintákon nem lehet elvégezni.