Greenpeace kontra Almásfüzitő

Dátum
2012-05-08T09:07:39Z
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

2010 októberében Magyarország történetének eddigi legnagyobb ökológiai következményekkel járó ipari katasztrófája következett be, amikor egy magántulajdonban lévő vállalat, a Magyar Alumínium Zrt. egyik tározójának gátja átszakadt, és a kizúduló folyékony vörösiszap elöntötte a környező településeket. Sehol a világon máshol nem következhetett volna be ilyen jellegű katasztrófa egy gátszakadás miatt, hiszen a legtöbb helyen már régen áttértek a veszélytelenebb száraz technológiára. A katasztrófa nem csak azért döbbenetes mert 10 ember halálát okozta és jelentős gazdasági kár keletkezett, hanem mert hosszú távú környezeti és egészségügyi hatásai egyelőre felmérhetetlenek. Különösen nyomasztó szembesülni azzal a ténnyel, hogy ez a katasztrófa nem volt elkerülhetetlen, hiszen nem valami rendkívüli természeti csapásról van szó ami kivédhetetlen,sokkal inkább köszönhető az emberi hanyagságnak, a súlyos mulasztásoknak és a felelőtlenségnek. E globálisan is példa nélkül álló katasztrófahelyzet rendkívüli kihívás elé állította a kormányt és a lakosságot. A kormány a katasztrófa bekövetkezése után azonnal elrendelte az országban működő valamennyi vörösiszap-és zagytározók soron kívüli helyszíni hatósági ellenőrzését, és a felelősség feltárása, valamint a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozása céljából országos vizsgálóbizottság felállításáról döntött. A Bizottság véleménye szerint a vörösiszap-tározó engedélyezésében és ellenőrzésében részt vevő összes hazai hatóság hibázott, és a baleset megtörténte olyan szabályozási anomáliákkal is összefüggésbe hozható, amelyek az uniós joganyag nem teljes körű átvételéből és helytelen alkalmazásából adódnak.A katasztrófa után napvilágra került információk alapján derült ki, hogy a legnagyobb környezeti kockázatot a Duna árterületének közvetlen szomszédságában lévő almásfüzitői lerakók jelentik.A Greenpeace Magyarország Egyesület azért választotta figyelemfelkeltő kampányuk célpontjául az almásfüzitői tározót, mert szerintük az egyik legveszélyesebb ipari szennyezőforrás a Duna magyarországi szakaszán. Tudomásukra jutott, hogy a Tatai Környezetvédelmi Zrt. az almásfüzitői vörösiszap-tározóba évek óta – és a jelenlegi engedélyük alapján 2015-ig. –veszélyes és nem veszélyes hulladékok tömkelegét szállíthatja, ami véleményük szerint ellentmond a fenntarthatóság elveivel, és veszélyezteti a környezetet. A Greenpeace által felkért neves jogász szakértők szerint a felügyelőség szinte az ügyben kiadott összes engedélye, határozata valahol hibás, több hazai és uniós jogszabállyal is ellentétes, pontatlan vagy fizikai lehetetlenségeket engedélyez. A cég nem veszélyes anyagokra használt tározóba komposztálás fedőnév alatt vörösiszap és a legkülönbözőbb veszélyes anyagok összekeverését végzi, ezért nemzetközi hulladékgazdálkodási szakértőt kért fel, hogy értékelje a tározóban zajló tevékenységet, majd levélben fordult az illetékes zöldhatósághoz, hogy függessze fel a cég engedélyét és rendelje el annak felülvizsgálatát, sikertelenül. Végül kezdeményezésükre a környezetügyért felelős államtitkár, a vidékfejlesztési miniszter utasítására 2011 októberén elrendelte a Tatai Környezetvédelmi Zrt. 2010. április 22-i engedélyének és az engedély kiadási körülményeinek soron kívüli vizsgálatát, melyet az illetékes felügyelőség - az érintett szakhatóságokat bevonva – műszaki és eljárási szempontból lefolytatott, ám semmilyen szabálytalanságot nem talált. A Greenpeace nem adta fel a harcot, szakértői talajmintát vett, vetetett, majd amikor úgy gondolta kellő bizonyíték áll a rendelkezésükre a szennyezés tényét illetően, nem halogatta tovább a dolgot, és a győri Városi Ügyészséghez fordult.Mivel az Ügyészség az indítványt nem találta megalapozottnak, és ezzel kimerítve a magyar állam által biztosított lehetőségeket (hatóság, zöld ombudsman, ügyészség), végül jogi panaszt nyújtott be az Európai Közösségek Bizottsága felé, a közösségi jog teljesítésének elmulasztása ügyében. Bevezetőben elmondottak alapján számos kérdés fogalmazódik meg bennem. Vajon mit tesz, vagy nem tesz a magyar kormány annak érdekében, hogy a jövőben soha ne forduljon elő hasonló baleset? Hogyan engedhető meg, hogy emberi sorsok pecsételődjenek meg azáltal, hogy a közvetlen környezetükben zajló ipari tevékenységek nem kellő elővigyázatossággal és óvatossággal folynak? Megfelelnek-e a hazai jogszabályok az uniós irányelveknek, megfelelő a hatósági ellenőrzés és engedélyezés? Hova vezet a környezetvédelmi intézményrendszer legyengítése, a környezetvédelmi civil szervezetek támogatásának csökkentése? Dolgozatomban ezekre a kérdésekre keresem a választ.

Leírás
Kulcsszavak
környezetjog
Forrás