Új orális antikoagulánsok a nonvalvularis pitvarfibrilláció thromboembolia-profilaxisában
Absztrakt
A pitvarfibrilláció, mint napjaink leggyakoribb klinikai jelentőséggel bíró szívritmuszavara, a pitvarok mechanikus károsodása és a pitvarokban lévő vér pangása következtében vérrögök kialakulásában játszhat szerepet, ami aztán szisztémás embolizációt okozhat. Legfontosabb és legfélelmetesebb thromboemboliás következménye a stroke, melynek kialakulásában ötszörös kockázatnövekedést idéz elő. Éppen ezért a thromboemboliás események profilaxisa létfontosságú. A világszerte széles körűen és hatékonyan alkalmazott profilaktikus antikoagulánsok, a leginkább hatékony K vitamin antagonisták (acenokumarol, warfarin), és a stroke prevencióra kevésbé hatásos thrombocytagátlók (acetil-szalicilsav), nagy szolgálatot tesznek a pitvarfibrilláció kezelésében. A K vitamin antagonista, első bevezetése óta számít arany standardnak az orális antikoagulánsok között, de hatásosságát és biztonságosságát több tényező korlátozza. A gyakori monitorizálás szükségessége, a vérzéses szövődmények növekedése, a szűk terápiás ablak (a betegek kevesebb, mint 50%-a tartható hosszabb távon a terápiás INR 2.0-3.0 közötti tartományban) és az INR értékek genetikai és táplálkozási tényezőktől, valamint gyógyszerkölcsönhatásoktól függő variabilitása miatt, egyre nagyobb hangsúlyt kap az eddigiektől eltérő hatásmechanizmusú, új alvadásgátló gyógyszerek kifejlesztése. A pitvarfibrillációnak tulajdonítható stroke és kezelésének a nem kívánt életveszélyes vérzéses szövődményeinek rizikójának becslésére, úgynevezett kockázat-besorolási skálákat állítottak össze. Ezen rendszerek a rizikófaktorok számszerűsítésével segítenek meghozni a döntést az adekvát antikoagulációs terápia céljából. Egyik ilyen leggyakrabban használt pontrendszer a stroke prevenciójában a CHADS2 skála, melynek újabb változata a CHA2DS2-VASc skála. A súlyos vérzéses szövődmények rizikójának becslésére, a HAS-BLED kockázatbecslő skála áll rendelkezésre. Az új véralvadásgátló szerek (dabigatran, rivaroxaban és apixaban) vonzó alternatívát képeznek a warfarinnal szemben, mivel a stroke és szisztémás embólia kockázatának csökkentése mellett, potenciálisan csökkentik a vérzéses szövődmények kialakulását is. Egy részük a Xa alvadási faktort gá¬tolja (rivaroxaban, apixaban), amely az intrinszik és extrinszik alvadási kaszkád találkozási pont¬ján katalizálja a thrombin - IIa faktor - képződését prothrombinból - II. fak¬tor - , másik részük közvetlenül gátolja a IIa alvadási faktort (dabigatran), a plazmatikus alvadás effektor molekuláját, amelynek hatására a fibrinogénből fib¬rin képződik. Fontos további előnyük a K vitamin antagonistákkal szemben a kényelem (nem szükséges INR meghatározás), gyors hatáskezdet, kisebb érzékenység a táplálék és a gyógyszerkölcsönhatásokra és a kisebb intrakraniális vérzések kockázata. Hátrányaik lehetnek, hogy jelenleg nem rendelkezünk elfogadott monitorozási lehetőséggel (speciális esetekben - pl. trauma, sürgős műtét - szükség lehet az új orális antikoagulánsok plazmaszintjének meghatározására), hiányzik specifikus antidotumuk, kivéve a rivaroxaban-t, ahol a prothrombin komplex koncentrátum hatásos lehet, és végül kevés információ áll rendelkezésre a késői biztonságosságukról. Ezen szerek eltérő hatásmechanizmusuk miatt, a terápia során nagyobb gondosságot igényelnek. Az új antikoagulánsokkal végzett vizsgálatok, a dabigatran a RE-LY tanulmányban, a rivaroxaban a ROCKET AF tanulmányban és végül az apixaban az ARISTOTLE és AVERROES tanulmányban, bebizonyították, hogy a 150mg-os dabigatran-t használó betegeken kívül nem mutatkoztak jobbnak a gyógyszerek az ischemiás stroke megelőzésében a warfain-hoz képest. Ezen kívül a tanulmányok azt is bizonyítottál, hogy a vérzéses stroke és az intrakraniális vérzések előfordulásának aránya szignifikánsan csökkent használatukkor, ezzel egyértelművé téve előnyüket a warfarin-nal szemben. A 150mg-os dabigatran-t alkalmazók körében nem-szignifikáns halálozási arány csökkenést figyeltek meg a warfarin-hoz képest, ezzel szemben szignifikáns növekedést bizonyítottak a miocardialis infarctus tekintetében. A rivaroxaban-t használó betegeknél, mind a halálozás, mind a miocardialis infarctus szempontjából nem-szignifikáns csökkenés látszott. Az ARISTOTLE tanulmány volt az egyetlen, melyben az apixaban szignifikáns csökkenést mutatott, mind a halálozás, mind a miocardialis infarctus tekintetében. Az új orális antikoagulánsok közötti választáskor is mindig egyéni elbírálás szükséges. A beteg kora, a vérzés és a stroke rizikója és különösen a vesefunkciója alapvetően meghatározza a kezelési stratégiánkat. Külön figyelmet igényel a dabigatran esetében a két dózis (110 mg és 150 mg) közötti választás. Szigorú protokoll áll rendelkezésünkre a K vitamin antagonistákról az új szerekre vagy fordítva történő átálláshoz. Az új szerek primer koronária intervención átesett, vagy műbillentyűvel rendelkező és hármas antithrombotikus terápiát igénylő betegnek, a megfelelő széleskörű evidenciákon alapuló vizsgálatok hiányában, jelenleg nem adható. Mindezeket összevetve a Xa és IIa faktort gátló új orális véralvadásgátlók jelentős előrelépést jelentenek a nonvalvularis eredetű pitvarfibrillációk kezelésében.