Napjainkban az új világrendi törekvések egyre erőteljesebb nyomás alá helyezik a jogalkotást és jogalkalmazást, a politikai döntéshozóknak és az egyéneknek a jogi attitűdjét, a jogkövetést, a jogi kultúra dimenzióit. Az alapjogokat korlátozó hatalmi törekvések, a demokratikus szabályozó eszközöktől való eltávolodás, egyre nagyobb ellenállást vált ki a szabadságjogok szabad gyakorlása iránti természetes és jogos igénnyel rendelkező társadalmakból. A valódi demokrácia fennmaradása érdekében egy államnak a politikai közössége számára maradéktalanul biztosítania kell az egyének biztonságát garantáló alapvető emberi jogokat. Az egyénnek a társadalom minden szintjén megfelelő teret kell kapnia a szabad véleménynyilvánításhoz, hiszen gyülekezési szabadság nélkül nincs demokrácia. A szabad állam garanciája az emberek szabadsága, a szabadságjogok szabad gyakorlásának joga. Csak egy békés, szabad államban képes nagy dolgokat alkotni az ember. A békés, szabad állam a jövő záloga. Hazánk ún. hatalmi térképe alkotmányos alapelvekre épül, elismeri és tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat. Dolgozatomban azt vizsgálom, hogyan érvényesül mindez a gyakorlatban, hogyan érvényesül a gyülekezés szabadságában megnyilvánuló véleménynyilvánításhoz való jog, melyek a gyülekezési szabadság igazolási kérdései, elemzem annak hazai megvalósulását és összehasonlítom a nemzetközi gyakorlattal. Kvalitatív kutatási módszerrel gyűjtött források elemzésével kívánom bemutatni a gyülekezési szabadság, mint alapjog igazolási kérdéseit az Alkotmánybíróság és a Strasbourgi Bíróság ítélkezési gyakorlatában. Bemutatom a gyülekezési jogot, annak rövid történeti összefoglalóját, a jog érvényesülését, a jog természetét, korlátozhatóságát, az alapjog védelmét, valamint a vonatkozó jogforrásokat, a gyülekezési szabadság, mint kiemelt alapjog társadalmi jelentőségét.