Az élelmiszeripar számos területén jelent problémát a nagy mennyiségben keletkező melléktermék. A melléktermék nem más, mint a nem elsődleges gyártási céllal előállított, hanem valamely más anyag gyártása során keletkező hulladék, amely önálló gazdasági értékkel rendelkezik. Bár van önálló gazdasági értékük, azonban az esetek nagy többségében csupán takarmányozási céllal kerülnek felhasználásra, A tejipar is nagy mennyiségben termel édes és savanyú savót, valamint írót. Az édes savó a sajtgyártás mellékterméke, a savanyú savó a túrógyártásé, míg az író a vajgyártás során keletkezik. A savó igen jelentős mennyiségben keletkezik, a feldolgozott tej akár 70-90%-a is lehet. Korábban a keletkezett savót szinte csak állati takarmányozásra használták fel, ma már az élelmiszeripar több területén is felhasználja. A karamella egy magas energiatartalommal és hosszú eltarthatósággal rendelkező édesipari termék, melynek gyártásához szacharózt, illetve nagy mennyiségű tejzsírt, és tejszármazékot használnak fel. A tejzsír a tej egyik legértékesebb része, így a tejszín és a vaj a tejipar legdrágább termékei közé sorolható. A karamella gyártás során felhasznált tejzsír, legyen szó tejszínről vagy vajról nagyban megnöveli ezen édesipari termék alapanyagköltségeit. Célunk tehát amellett, hogy a sajtgyártás során keletkező savószínt élelmiszeripari alapanyagként használjuk fel, a karamella gyártásához szükséges anyagok költségeinek csökkentése, megtartva azt, hogy kizárólag állati eredetű zsiradékkal dolgozunk. Összefoglalva, célunk tehát kettős, szem előtt tartva fenntartható élelmiszergyártást szeretnénk a savószín felhasználására egy megfelelő alternatívát találni, illetve szeretnénk az édesipar alapanyag költségeit lecsökkenteni. A karamella gyártás viszonylag egyszerű folyamat, néhány kritikus hőmérséklet, alapanyag arány betartásával könnyen tudunk terméket előállítani. A rossz eltarthatóságú savószínnek pedig egy új életet adva, egy hosszú eltarthatóságú, évszázadok óta kedvelt csemegét állíthatunk elő belőle.