Emberi történelmünk tagadhatatlan részét teszik ki a hősök, habár a korok változásával, a heroizmus fogalma alatt értett értékek és attribútumok is lassú átalakuláson mentek keresztül. A szakdolgozatom megírásához alapul Homérosz Íliász eposzát, és az erre a műre támaszkodó Akhilleusz dala regényt vettem, utóbbit Madeline Miller amerikai írónőtől. A két alkotás szépen reprezentálja saját idejük morális beágyazódásait, melyek levezetéséhez segítségül vettem David Hume A jó ízlésről és az Egy párbeszéd szövegeit. A homéroszi világba való rövid betekintést egyaránt elmaradhatatlannak véltem a témakörömön belül, Platón A lakoma és Az állam alkotásain át tettem végül ezt. Dolgozatom témája továbbá Akhilleusz karakterére épül, akinek az eposz felütését adó haragjának megvizsgálása is szándékomban volt, ehhez pedig Peter Sloterdijk Harag és idő könyvét vettem segítségül. Az akháj hős antik versengésből való kimaradását, boldogságát és veszteségét szintén górcső alá vettem, Friedrich Nietzsche Ifjúkori görög tárgyú írások és A tragédia születése köteteiben leírt gondolatokra támaszkodva, kiegészítve a hírnév eszméjével Nietzsche kortársa, Jacob Burckhardt A reneszánsz Itáliában című kötetében olvasható egyes nézeteivel. A témám adekvátságát bizonyíthatja, hogy ennyire szerteágazó – mind a nemzetiségeket, mind a korszakokat tekintve – szakirodalmi háttérre tudtam támaszkodni. Ezeket igyekeztem egy írisz alá hozni úgy, hogy nem csak a saját gondolatmenetemmel való azonosságokra helyeztem a hangsúlyt, hanem olykor konfrontálódtam is egyes szakirodalmi szövegek állításaival.