A daganatos megbetegedések napjainkban komoly kihívást jelentenek az egészségügyben dolgozók és a társadalom számára egyaránt. A daganatoknak két fő típusát különböztetjük meg, jó (benignus)- és rosszindulatú (malignus) daganatokat. A fő különbség közöttük, hogy a benignus daganatokat kötőszövetes tok veszi körül, ami nem engedi a daganat betörését a környező sejtekbe, míg ez a tok a malignus tumorokban nincs jelen. Diplomadolgozatomban igyekeztem széleskörű tájékoztatást biztosítani ezen betegségek kialakulásáról, súlyosbodásáról és a metasztázis lehetséges kialakulásiról. Nagy hangsúlyt próbáltam fektetni az extracelluláris vezikulák szerepére a rákok kialakulásaiban és az áttétek képződeisben. Az EV-k olyan kis lipidmembrán vezikulák, melyek szinte minden sejtből az extracelluláris térbe szekretálódnak. Három nagy csoportját különböztetjük meg: exoszómák, mikrovezikulák és apoptotikus testek. Ezek a vezikulák tartalmazhatnak nem kódoló RNS molekulákon kívül nagyon sok miRNS-t és mRNS-t. A miRNS-eknek a poszttanszlációs, valamint az epigenetikai szabályozásban kitüntetett szerepük van. Az exoszómák ezen kívül az MHCII-peptid komplexek szállításában és az antigén prezentációban játszanak szerepet, valamint számos nem klasszikus módon kifejeződő fehérjék szekréciójáért is felelősek. Az EV-k a felszínükön található receptor fehérjék által képesek kötődni és endocitózissal a célsejtbe olvadni. Az EV-k kiválasztásának segítségével a szomszédos és a távoli sejtek is képesek egymással kommunikálni, ami kulcsfontosságú a sejtek és a szervezet homeosztázisának fenntartásában. Az orvostudomány különböző módszereket használ a daganatos betegségek kezelésére. Ezek közül is a legelterjedtebbek a műtéti-, sugár- és kemoterápiás kezelések, illetve ezeknek a kombinációi. Gyógyszerészhallgatóként igyekeztem rendszerezni a leggyakrabban használt kemoterápiás szereket, valamint ezeknek a hatóanyagoknak az EV-k szekréciójára kifejtett hatását feltárni. A hagyományos daganatkezelési stratégiák mellett megjelentek az EV-k mint lehetséges gyógyszerhordozók. Fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságaik lehetővé teszik a gyógyszerek széles spektrumú szállítását, növelve a gyógyszerek hatékonyságát. Az exoszómák ilyen módú felhasználása számos előnnyel rendelkezik, többek között az így bejuttatott farmakonok kevesebb szisztémás mellékhatással rendelkeznek, így csökken a toxicitásuk. Említésre méltó tényező, hogy ezek a molekulák képesek átjutni a vér-agy gáton, így általuk specifikus hatóanyagok juttathatók a központi idegrendszerbe. Az EV-kbe töltött kemoterápiás szerek relevánsan kisebb mennyisége is képes ugyanazt a hatást elérni, mintha a kemoterapeutikumot szabad állapotában használnánk. Az EV-k általi gyógyszerhordozás ígéretes eredményeket adott, például emlő-, tüdő-, petefészek és prosztata rák kezelésében is.