A tanulmányban az Urológiai Klinikán kezelt, a terhesség lefolyása során diagnosztizált vesetumoros eseteket ismertetem, valamint bemutatom az ezzel kapcsolatos irodalmat. 2000.01.01. és 2015.01.01. között az Urológiai Klinikán összesen három beteget kezeltek vesetumor miatt a terhesség alatt. Közülük két betegben a műtétre a terhesség során, míg egy alkalommal a magzat korai megszülesztését követően került sor. Az 1. esetben a 33 éves nőbetegben, terhességének 29. hetében deréktáji panaszai miatt végzett UH vizsgálat nagy vesetumort igazolt. Ezt követően MRI történt, mely a tumor vena cava inferiorba való beterjedését írta le és diffus tüdőáttétek gyanúját vetette fel. A 32. terhességi héten császármetszés történt, majt ezt követően került sor a vesedaganat miatti műtétre, melynek során a tumor inoperabilisnak igazolódott. A szövettan papillaris típusú tumort állapított meg. A 2. esetben a 26 éves, 23 hetes gravida vizelési panaszai miatt végzett urológia vizsgálat során az UH a jobb oldali vesében kis daganat gyanúját vetette fel. Az MRI 2 cm-s tumort mutatott. A 27. héten UH vezérelt vesebiopsziát végeztünk, melynek szövettana malignitás gyanúját vetette fel. Emiatt a 29. héten megtörtént a vesetumor laparoscopos resectiója. A szövettan papillaris típusú vesedaganatot mutatott. A beteg a 39. héten spontán szült, és az újszülöttnél fejlődési rendelellenességet nem észleltek. A 3. esetben 24 éves nőbeteg terhességének 9. hetében jobb oldali deréktáji panaszai miatt belgyógyászati vizsgálat során a jobb hasfélen tapintható resistenciát észleltek. Az UH vizsgálat a jobb oldali vesében 14,5 cm-es daganatot írt le, melyet az MRI is megerősített. A tumor a vena cava inferiort dislocalta. A terhesség 10. hetében transperitonealis radikcalis nephrectomia történt. A szövettani vizsgálat chromofob típusú vesedaganatot igazolt. A nőgyógyászati kontroll vizsgálat szerint a magzat fejlődése zavartalan volt. A szülés a terhesség 40. hetében történt, és a magzatnál fejlődési rendellenességet nem észleltek. Az utóbbi két esetben az utánkövetés során daganat recidíva nem alakult ki. A terhességben előforduló vesedaganat igen ritka, s csak kevés esetet közöltek eddig. A diagnosztikai lehetőségek a terhességben korlátozottabbak, így konvencionális CT vizsgálat helyett MRI-t végeznek a magzat sugárterhelésének elkerülése céljából. Amennyiben a képalkotó vizsgálatok vesedaganatot igazolnak, úgy radicalis nephrectomia vagy vesetumor resectio végzése javasolt. A műtét történhet nyílt műtéti feltárásból vagy laparoscopos illetve robot asszisztált laparoscópos eljárással, mely utóbbiakat mostanában a terhesség alatt is kezdenek alkalmazni. Igen fontos a műtét idejének megválasztása is, mely függ a terhesség idejétől és a tumor kiterjedtségétől. Az Urológiai Klinikán a vizsgált időtartam alatt 3 esetben kezeltek vesedaganatos beteget a terhesség alatt. Egy esetben a tumor inoperabilis volt, míg a másik két alkalommal sikeres műtétet végeztek a terhesség során.