Ad-hoc kommunikációs hálózatok közlekedési rendszerekben
Absztrakt
A technológia fejlődésével az okos eszközök begyűrűznek mindennapjainkba, ez alól a közúti közlekedésben használt járművek sem kivételek. A külvilágból érkező különféle jelek felfogására alkalmas számos érzékelővel látják el az autókat és az ezekből érkező adatokat a fedélzeti számítógép elemzi és értelmezi. Kialakult az igény az információk megosztására is, hiszen, ha egy jármű veszély helyzetet vagy forgalmi zavart észlel az a környezetében lévő járművek számára is hasznos információ, aminek megosztása csökkentheti a balesetek bekövetkezésének esélyét, gazdaságosabbá és kényelmesebbé tehetik az utazást. A rövid hatótávolságú kommunikációs megoldások révén a nagyvárosi környezetben így kialakulhat az okos járművek egy vezeték nélküli ad hoc hálózata (VANET). Egy ilyen rendszerben az információterjedés megvalósulhat önszervező módon is, központi irányítás nélkül. Sajnos ezeknek a rendszerek viselkedésének a valós méréseken alapuló tanulmányozása körülményes és költséges. Ezért a dolgozatomban a számítógépes modellezés és szimuláció eszközeivel keresem a választ a kommunikációs hálózat topológiájával kapcsolatos kérdésekre. Egy a Debreceni Egyetemen kifejlesztetett egyed alapú szimulációs program jelentős módosítását, továbbfejlesztését végeztem el. Ezáltal sikerült az új szimulációs eredményekből megismerni ennek az ad hoc rendszernek a pillanatnyi és kumulatív kapcsolati viszonyait. A nyers szimulációs adatokat feldolgozó és elemző programom segítségével a különböző paraméterek esetén kialakult topológiák számos jellemzőjét (átlagos fokszám, fokszám eloszlás, átlagos klaszterezettségi együttható, klaszterméret eloszlás, stb.) meg tudtam vizsgálni. Ezek alapján sikerült skálafüggetlenséget is kimutatni bizonyos esetekben.