Miridae fajokat vonzó illatanyagos csalétkek fejlesztése

Abstract

A hazai növénytermesztés napjainkban egyre több előírást hoznak annak érdekében, hogy az emberre is veszélyes hatóanyagok alkalmazását mérsékeljék a gazdálkodók. Viszon ennek egyik negatív vonzata az, hogy az időjárás nagymértékű változásaihoz a kártevők jobban alkalmazkodnak és egyre nagyobb rezisztenciát mutatnak a növényvédelmi szempontból engedélyezett szerek vonatkozásában, megnehezítve ezzel a gazdálkodók, amúgy sem egyszerű növényvédelmi feladatait. Ennek megfelelően egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a jövőben a károsítók elleni védekezésre és emiatt az integrált növényvédelem alkalmazására. Hiszen az egyik legfontosabb tényező a károsítók megfigyelése, megjelenésüknek az időben való felismerése, ezáltal az ellenük irányuló kezelések hatékonyabbá tétele. A dolgozatom alapját is képző illatanyagos csalétkek alkalmazása a Miridae fajok megfigyelésére a leghatásosabb előrejelzési mód a károsítók időben való észlelésére. Korábban többen foglalkoztak már a mezei poloskák családjába tartozó fajok megfigyelésével, viszont ennek ellenére nem rendelkezünk nagy szakértelemmel megjelenésük előrejelzéséhez. mindeddig nem sikerült igazán hatékony csalétket fejleszteni ellenük. A kísérletemben a korábbi tapasztalatok alapján kiválasztott vegyületeket használtam az alapvegyületként szolgáló fenilacetaldehiddel együtt. A megfigyelésem célja az volt, hogy igazoljam a tesztelt vegyületek, hogyan befolyásolják, azaz reményeim szerint hogyan növelik az alapelegy hatását. Négy vegyületet párosítottam a fenilacetaldehodhez: transz- anetol, ánizs-aceton, béta-jonon és ecetsav. Az alkalmazott vegyületkombinációkat egy időben használtam és az alapelegyhez, valamint kontroll (csalétek nélküli) csapdákhoz mértem hatékonyságukat.