Dolgozatom témája az örökbefogadással kapcsolatos félelmek, prekoncepciók. Úgy gondolom, hogy bár sokat változott az örökbefogadás általános megítélése hazánkban a rendszerváltás óta, mégis sok előítélet, vagy az örökbefogadással kapcsolatos hiedelem él a társadalomban, melyek létjogosultságát a kutatások nem igazolják vagy egyenesen cáfolják. Azt feltételeztem, hogy maguk az örökbefogadó szülők is sok elképzeléssel indulnak neki az örökbefogadási eljárásnak, amik nagy része később átalakul. De nem csak ők, hanem a környezetük is él prekoncepciókkal a témát illetően, és ezekkel a hozzáállásokkal az örökbefogadók találkoznak. Ezért hát az örökbefogadókkal készítettem interjúkat, és őket kérdeztem meg a tapasztalataikról. Ezen kívül két ún. elzárkózóval is beszélgettem, olyanokkal, akik nem szívesen fogadnának örökbe. Úgy gondoltam, ők is hasonló prekoncepciókról számolnak majd be, mint az örökbefogadók. Feltételezéseimet kutatásom igazolta, bár egyéni sajátosságokkal, de a főbb irányok az előítéletek terén közösek voltak mind az örökbefogadóknál, mind az elzárkózóknál. A dolgozat tanulsága szerint a gyermek személyes megismerése az, ami átsegíti a szülőket előzetes félelmeik leküzdésében. Munkámban az örökbefogadás definiálása, és rövid történeti bevezetése után a legfontosabb kutatásokat, elméleteket ismertetem. Ezután az örökbefogadási eljárás magyarországi menetét és társadalmi kontextusát tárgyalom. Végül saját kvalitatív kutatásom és eredményeinek bemutatása következik.