Az egyre fejlődő, korszerű daganatellenes kezeléseknek köszönhetően, számos tumoros betegségben jelentősen javultak a hosszú távú túlélési kilátások. Sajnos azonban pont ez a túlélés tette lehetővé, hogy a kezelés hosszú távú toxikus kardiovaszkuláris hatásai végül mégis a beteg életét követeljék. Ahogyan láthattuk az antraciklinek igen hatékony kemoterápiás szerek, melyeket számos daganatos betegség kezelésében alkalmaznak. Az általuk kiváltott kardiotoxicitás azonban még mindig jelentős probléma, amely veszélyezteti a daganatos betegek életminőségét és általános túlélését. A legújabb eredmények szerint ez a kardiotoxicitás egy folyamatos jelenség, amely a szívizomsejtek szintjén kezdődik, majd progresszív funkcionális hanyatlás következik, amely fokozatosan nyilvánvaló szívelégtelenséghez vezet. A mögötte álló pontos mechanizmusok még mindig nem teljesen tisztázottak. A feltételezett mechanizmusok között szerepel a régóta fennálló ROS és oxidatív stressz elmélet, melyet számos állatkísérlet alátámasztott, a klinikai vizsgálatok azonban nem tudták bizonyítani az antioxidáns kezelés hatékonyságát a DOX által kiváltott szívkárosodás csökkentésében. A következő elmélet szerint a DOX vagy kötődik a szabad vashoz, vagy a szívben a mitokondriális vas felhalmozódását okozza, ami közvetlenül mitokondriumfüggő ferroptózist okozhat, vagy további ROS-t termel, amely fokozza az oxidatív stresszt. A vas a DOX kardiotoxicitásához való hozzájárulását bizonyítja a vaskelátképző dexrazoxán azon képessége, hogy csökkenti a DOX által kiváltott kardiomiopátiát. Szerepe lehet még a kardiotoxicitás kiváltásában a mitokondriális diszfunkciónak és a Top II-β-nak, a DIC utolsó lehetséges mechanizmusa pedig az autofágiához kapcsolódik. Mivel a kardiotoxicitás kialakulásának pontos folyamatait még nem térképezték fel teljesen, így annak megelőzésére tett próbálkozások is nehézkesnek bizonyulnak. Számos kutatás vizsgálta, milyen preventív lehetőségek vannak, melyek képesek csökkenteni a kardiotoxicitás mértékét, ezek között szerepel a beteg egészséges életmódra való ösztönzése, a kisebb kardiotoxicitású származékok alkalmazása, az alternatív formulációk használata, a kumulatív dózis csökkentése, a lassú infúziós adagolás, vagy a különböző adjuváns szerek alkalmazása, mint a dexrazoxán, angiotenzinkonvertáló enzim (ACE)-gátlók, angiotenzinreceptor-blokkoló (ARB)-szerek, β-receptor-blokkolók, sztatinok, vagy a metformin. Ezek közül számos stratégia hatásosnak bizonyult és bekerült a jelenlegi ajánlások közé, azonban vannak olyanok is, melyek további vizsgálatokat igényelnek. Remélhetőleg a jövőben a személyre szabott, célzott daganatterápia segítségével búcsút inthetünk az antraciklinek toxikus szívre gyakorolt hatásainak és még hatékonyabban tudjuk majd kezelni a daganatos betegségeket ezekkel a hatóanyagokkal.