A primer immundeficiencia csoportjába tartozó hyper-IgM szindróma (HIGM) egy heterogén megbetegedés, hátterében számos gén mutációja ismert. A mutációk eredményként alacsony IgA és IgG szintek mérhetők a szérumban, míg az IgM szint normál vagy emelkedett. Ebből adódóan a betegek visszatérő súlyos fertőzésekkel küzdenek. A betegekre jellemző a neutropenia, autoimmun megbetegedések és malignusok kialakulása. A hyper-IgM szindróma leggyakoribb csoportja a CD40L deficiencia, amiért a CD40LG gént érintő mutációk tehetők felelőssé. A mutációk következtében a T-lymphocytákon expresszálódó CD40 ligand szerkezete és funkciója károsodik nem képes kapcsolatot kialakítani a CD40 receptorral, a B-sejtek antitest termelése során nem történik meg az IgM izotípus váltása. Kutatómunkánk során két olyan beteg és családtagjait vizsgáltuk, akiknél a HIGM szindróma gyanúja állt fenn. A szülők és 2 lánytestvér nem mutattak klinikai tüneteket, de egy fiútestvér és két fiú féltestvér korábban exitáltak feltehetőleg HIGM szindróma miatt. Perifériás vérmintából DNS-t izoláltunk, amelyet amplifikációs PCR segítségével megsokszoroztunk, majd szekvenálási PCR-t követően automata szekvenálóval meghatároztuk a CD40LG gén öt exonjának és exon-intron határok nukleotid sorrendjét. Vizsgálat során a két betegben egy citozin-adenin cserét (c.551C>A) azonosítottunk hemizigóta formában, ami a 184-es aminosav pozícióban korai láncterminációt eredményez (S184X). Az édesanyánál a nonszensz mutáció heterozigóta formában volt kimutatható, a két lánytestvérnél a normál szekvenciának megfelelő nukleotid sorrendet kaptunk. Az általunk azonosított mutáció irodalomból ismert HIGM betegséget okozó genetikai eltérés. Munkánk során sikerült azonosítanunk a HIGM szindróma hátterében álló szekvencia variánst a CD40LG génen, igazoltuk, hogy a betegek az édesanyától örökölték a patogén genetikai eltérést és valószínűsíthető, hogy a genetikailag nem vizsgált korábban elhunyt testvér és féltestvérek szintén örökölték a c.551C>A mutációt, ami halálos kimenetelű HIGM szindróma manifesztációjához vezetett. Továbbá a két leány testvérnél kizártuk a mutáció jelenlétét, ami a jövő szempontjából nagymértékben segíti számukra a családtervezést.
Kutatómunkám második lépéseként feldolgozva az irodalomból ismert CD40LG mutációkat, elmondható hogy jelenleg 211 olyan szekvencia variáns ismert, ami felelőssé tehető a HIGM szindróma kialakulásáért. Az ismert mutációk széles spektrummal rendelkeznek és a gén teljes szakaszát érinthetik. A molekuláris genetikai vizsgálat a HIGM szindróma esetében nélkülözhetetlen, szükséges a pontos diagnózis felállításához, a hordozó állapot felderítéséhez, a családtagok szűrésével a tünetek megjelenése előtti diagnózishoz.