Borbély Szilárd pár éve lezárult életműve, pontosabban annak korai szakasza meglehetősen elhanyagolt témája az irodalomtudománynak. A szerző első, Adatok (1988) című kötetének számtalan aspektusát és szövegét érdemes lenne interpretálni azért, hogy átfogóbb képet kapjunk erről a költői indulásról. Szakdolgozatomban A lírai én mássága című művet fogom megvizsgálni, melynek kapcsán jól, illetőleg termékenyen tanulmányozható a lírai beszélő problémaköre. Az elemzés során Jonathan Culler lírai nyelvről alkotott gondolatai, valamint Paul de Man prosopopeia fogalma nyújtanak kiindulópontot. Elképzelésem szerint a látszólag szubjektumként szemlélhető lírai beszélő – mint majd az elemzés során kiderül – több, egymásnak ellentmondó háttérrel rendelkező beszélővé válik szét. Tehát az esszéisztikus nyelven megszólaló vers az egységes énkonstrukció látszatát kelti. A Lírai én mássága szövegvilágát megfigyelve, a szerzőiség kérdéskörének taglalása mellett egyértelműen szükségessé válik a megjelenített beszélői pozíciók tisztázása. Reményeim szerint ez a vállalkozás termékeny lesz a későbbi Borbély-recepció számára is.