A beszélői pozíció és az önreferencialitás kérdése Borbély Szilárd A lírai én mássága című versében
Dátum
Authors
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
DOI
Absztrakt
Borbély Szilárd pár éve lezárult életműve, pontosabban annak korai szakasza meglehetősen elhanyagolt témája az irodalomtudománynak. A szerző első, Adatok (1988) című kötetének számtalan aspektusát és szövegét érdemes lenne interpretálni azért, hogy átfogóbb képet kapjunk erről a költői indulásról. Szakdolgozatomban A lírai én mássága című művet fogom megvizsgálni, melynek kapcsán jól, illetőleg termékenyen tanulmányozható a lírai beszélő problémaköre. Az elemzés során Jonathan Culler lírai nyelvről alkotott gondolatai, valamint Paul de Man prosopopeia fogalma nyújtanak kiindulópontot. Elképzelésem szerint a látszólag szubjektumként szemlélhető lírai beszélő – mint majd az elemzés során kiderül – több, egymásnak ellentmondó háttérrel rendelkező beszélővé válik szét. Tehát az esszéisztikus nyelven megszólaló vers az egységes énkonstrukció látszatát kelti. A Lírai én mássága szövegvilágát megfigyelve, a szerzőiség kérdéskörének taglalása mellett egyértelműen szükségessé válik a megjelenített beszélői pozíciók tisztázása. Reményeim szerint ez a vállalkozás termékeny lesz a későbbi Borbély-recepció számára is.