ÖSSZEFOGLALÓ

Doktori értekezésemben az Európai Unió és a hazai regionális politika célkitűzéseinek, hazánk regionális sajátosságainak helyzetelemzésével és értékelésével bemutattam, honnan hová jutottunk az elmúlt évtizedek során, mire számíthatunk az EU-csatlakozás első éveiben. Elemeztem az Észak-Alföldi Régió területi egyenlőtlenségeit, az elmaradottság okait, melynek eredményeként javaslatot tettem a fenntartható fejlődés biztosításának lehetséges változataira, a régió fejlesztési lehetőségeire. Európai Uniós csatlakozásunk hosszú történelmi folyamat eredménye és kezdete. Magyarország regionális helyzetét befolyásolják történelmi gyökerei, melyek egészen az államalapításig nyúlnak vissza. Az I. világháborút lezáró Trianoni békeszerződés után a megcsonkított, súlyos politikai, gazdasági, társadalmi válsággal küszködő Magyarország a területi revízióban reménykedett, és az országon belül nem alakított ki területi politikát. A következő korszakot az államszocializmus időszaka jelentette, ahol mindig jelen volt a „területfejlesztés” politikai síkon. A terület- és településfejlesztés 1990-ben új helyzetbe került. A rendszerváltás során a települések szembesültek gazdasági versenyképességük alacsony színvonalával. A tőkehiány és a válsághelyzet együttes hatása rávilágított a területfejlesztési politikánk hiányosságaira. Ennek a speciális történelmi helyzetnek a tükrében vizsgáltam az Európai Uniós csatlakozást követő lehetőségeket, melyben az Észak-Alföldi Régió területi sajátosságaira, és azon belül a mezőgazdasági földhasználat kérdéseire koncentráltam. Az Európai Unió - amelyhez 2004. május l-jén Magyarország is teljes jogú tagként csatlakozott - regionális politikájának fontos törekvése az egyenlőtlenségek mérséklése. A szolidaritás, a méltányosság és az igazságosság elvéből kiindulva az elmaradottság felszámolása, a régiók fejlesztése és felzárkóztatása a Közösség fontosabb stratégiai célja. Magyarország az EU teljes jogú tagjaként új lehetőségeket kap az elmaradott régiók, így az Észak-Alföldi Régió fejlesztésére. Az EU a fejlesztési programozás keretében a kedvezményezett térségeket hét évre előre határozza meg. Magyarország agrárgazdasági helyzetének, mezőgazdasági földhasználatának értékelése során megállapítható, hogy hazánk legfontosabb természeti erőforrása a termőföld. A mezőgazdasági termelés alapvető erőforrásai (munkaerő, eszköz, föld) változó összetétel mellett még mindig kiaknázható komparatív előnyt jelentenek a nemzetgazdaság egésze, és így a vidéken élők számára. A statisztikai adatok szerint az ország 9,3 millió hektár összes területének közel 83 %-a termőterület, melynek 63 %-a áll mezőgazdasági művelés alatt, és ennek csaknem fele szántóként hasznosul. Hazánk mezőgazdasági jellegét bizonyítja az is, hogy a lakosság fele él falvakban és kisvárosokban. A mezőgazdaság aránya a GDP termelésben 1990 és 2002 között kevesebb, mint negyedére, az exportban és a foglalkoztatásban harmadára csökkent. A termelő ágazatok közül az agrárágazat volt az egyetlen, amely tartósan pozitív egyenlegével javította az ország fizetési mérlegét. Ma már mezőgazdasági termelés részesedése a bruttó hazai termék előállításából meglepően alacsony. Ennek ellenére a mezőgazdaság nemzetgazdaságban és a társadalomban betöltött szerepe ennél sokszorosan jelentősebb. A magyar agrárgazdaság jelenlegi teljesítő képessége alacsony. A jelenlegi helyzet ismeretében azonnali feladatok végrehajtására van szükség a versenyhátrány mielőbbi leküzdése céljából. A jövőben egyszerre exportorientált és fenntartható agrárgazdaság megteremtése lehet a reális cél. Hazánkban a mezőgazdaságilag hasznosított földterület az elmúlt évszázadban - az infrastrukturális létesítmények telepítése során –nagymértékben csökkent. A föld használatát és tulajdonviszonyait az elmúlt ötven évben három - céljaiban és következményeiben sok ellentmondást hordozó - földreform alakította. Ezek a változások megakadályozták a mezőgazdaság, a földtulajdon, a földhasználat összehangolt fejlődését. Az 1990-es évek elején kezdődött rendszerváltás célja a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása, a magántulajdon visszaállítása volt. Az átalakulás eredménye egy elaprózott, átláthatatlan tulajdoni szerkezet kialakulása lett. A biztonságos megélhetést nyújtó, életképes méretű gazdaságok aránya a tulajdonváltást követő több mint 12 év elteltével még mindig elenyésző. A termőföld 86%-a magántulajdonban van. Hazánkban a szántóföldi vetésszerkezet alakulását tekintve az utóbbi 10 évben jelentős változások nem történtek, azonban a rendszerváltozást megelőzőekhez képest a kukorica kivételével valamennyi ágazat esetében kisebb-nagyobb területcsökkenés következett be. Az Észak-Alföldi Régió kistájainak elemzése során megállapítható, hogy fejlesztését alapvetően meghatározza a legjelentősebb természeti erőforrása a termőföld. A régió mindhárom megyéjében a mezőgazdasági ágazat aránya meghaladja az országos és az Európai Uniós átlagot, itt a legnagyobb az ágazat GDP-ből való részesedése is. A mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) elmarad az országostól (18,15 AK). Magas a tőkeszegény mezőgazdasági vállalkozások száma és aránya. A természeti adottságok változatosak, egyes mezőgazdasági (pl. gyümölcs, cukorrépa, dohány, napraforgó, burgonya) és élelmiszeripari termékek esetében kiemelten jó feltételekkel és termelési tapasztalatokkal rendelkezik. A térség földhasználatát a termőhelyi adottságokhoz kell igazítani. A jövedelmezőség megteremtése céljából sürgősen ki kell alakítani a mezőgazdasági kistermelők között a termelési-értékesítési együttműködéseket, mint a versenyképes termelés elengedhetetlen alapfeltételét. Javaslatot tettem földhasználati zónarendszer kialakítására, amely maximálisan figyelembe veszi a különböző régiók agrártermelési és nem-termelési típusú lehetőségeit. A koordináták lehatárolják a régió eltérő adottságú területeit. Az így kialakuló zónákban eltérő agrár- és vidékfejlesztési prioritásokat kell alkalmazni. Az információs rendszer segítségével – a talajadottságok alapján - elvégezhető a tájgazdálkodási körzetek lehatárolása is. Tájgazdálkodási körzetenként javasoltam az adott talajtani és meteorológiai sajátosságok mellett legeredményesebben termeszthető növények körét, valamint a növényi sorrendet, és a vetésforgót. Az egyes kistérségek optimális tájgazdálkodásának meghatározásához nélkülözhetetlen a nagyobb gazdasági környezet (megye, régió) növénytermesztése komparatív előnyeinek, illetve a termelés korlátainak pontos meghatározása. Foglalkozni kell az egyes növénytermesztési ágazatok jelenlegi helyzetével, az életképes és fenntartható növénytermesztési struktúra kialakításának elsődleges feladataival. A régiók közötti fejlettségi különbségek alakulását a természeti adottságok mellett jelentős mértékben befolyásolják az adott térség gazdasági jellemzői, a humán erőforrások minősége, a régió megközelíthetősége, és a helyi életminőséget meghatározó tényezők. A regionális különbségek ezen szempontok alapján értékelhetők. Az Észak-Alföldi Régión belül nagyok a térségi – társadalmi-gazdasági – fejlettségbeli különbségek, az egyes kistérségekben kritikus a népességmegtartó erő. Reális veszélyt jelent a térségi egyenlőtlenségek további növekedése a magas munkanélküliség, valamint az alacsony gazdasági aktivitás miatt, ezért a területfejlesztés kiemelt jelentőségű. A nem mezőgazdasági jellegű új munkahelyek teremtése, a vidéken élők életminőségének javítása, a vidéki területek népességmegtartó erejének növelése ellensúlyozhatják a negatív tendenciák erősödését. Az elmúlt években az Észak-Alföldi Régió kapta az országos területfejlesztési célokra előirányzott támogatások egynegyedét, mégis az egy főre eső GDP-je nem növekedett, hanem csökkent. A támogatások elosztásánál nem érvényesült kellő mértékben az addicionálás és koncentráció elve, legalábbis rövidtávon még nem éreztető hatásuk. Az elemzések során arról is információt kaptam, hogy először 2002-ben készült kimutatás arról, hogy összesen, a különböző tárcáktól, pályázatok útján milyen célra és mennyi támogatást kapott egy-egy kistérség. A monitoring rendszer is még csak most van kiépülőben, ezért csak évek múlva lesz átfogóan értékelhető ezek hatása, illetve eredménye. A régió számára kulcskérdés a regionális versenyképesség erősítése, melyhez következetes fejlesztés-politika alkalmazása szükséges. Legfontosabb a gazdaságfejlesztés, mely, ha jól működik maga után vonja a jóléti infrastruktúrák megteremtésének lehetőségét is. Fontos a feldolgozóipar, a beszállítói hálózatok fejlesztése, a jelentős tőkeszegénység enyhítésére külső források bevonása. A gazdaság szerkezetének átalakításában fontos szerepe van az agrárgazdaság fejlesztésének is, mert a régió adottságai, tradíciói és hosszú távú versenyelőnyei kedvezőek, ezért az EU-átlagnál magasabb arányt fog képviselni a gazdaságon belül. Az agrárszektor modernizációját elősegíthetik a piacra jutás támogatása, a minőségi agrárfejlesztés, a termelői-értékesítői együttműködések ösztönzése. A régió fejlesztésében rendkívül fontos a közlekedési és informatikai infrastruktúra, valamint a humánerőforrás fejlesztése. Összefoglalva a jövőben - a régió erősségeire építve - olyan következetes területfejlesztési politika megvalósítása szükséges, amely a regionális politika alapelveinek érvényesítésével a területfejlesztési támogatások leghatékonyabb felhasználását szolgálja, és megakadályozza a régió visszafordíthatatlan leszakadását, illetve elősegíti mielőbbi felzárkózását.

SUMMARY

In my Ph.D. thesis, through evaluating and assessing the objectives of European Union and domestic regional politics and the unique Hungarian characteristics, I have presented our progress of the past decades and what we could expect in the early years of the EU accession. I have evaluated the disparities of the Northern-Plains Region, the reasons of underdevelopment and as result I have made suggestions for possible alternatives to ensure sustainable development in the region. The May 1st, 2004 date of our European Union accession is the result of a long historical process and also the beginning of a long historical process. The historical roots of Hungary have a great influence on the regional situation, which date straight back to the founding of the state. Following the Peace Treaty of Trianon, that ended the I. World War, Hungary was grappling with severe political, economic and social crisis and was hoping to get a territorial revision thus did not establish regional politics within the country. The next period was of state socialism, and „regional development” was always present on a political level. Regional- and settlement development got into a new era in 1990. During the change of regime, settlements had to face their low standard of competitiveness. The joint effect of the lack of capital and the crisis situation has reflected on the deficiencies of our regional development politics. I have examined the opportunities of European Union accession in the reflection of this special historical condition, where I have concentrated on the regional characteristics of the Northern Plains Region and especially on the issues of agricultural land use. The most important aspiration of European Union regional politics is to mitigate inequalities. Based on the principles of solidarity, equity and justice, the development of regions is the most important strategic objective of the Community. Hungary – as a full member of the EU – will have new opportunities to develop the disadvantaged regions such as the Northern-Plains Region. In the framework of EU development programming, the beneficiary regions are specified for seven years ahead, since the budget cycles lasts for seven years. During the evaluation of Hungarian agricultural conditions and agricultural land use, it can be stated that our most important natural resource is soil. The basic natural resources of agricultural production (labour force, tools, soil) mean an exploitable, comparative advantage for the whole national economy and thus for the rural population even with varying composition. According to statistical data, 83% of the total 9,3 million hectares is arable land, 63% of which is under agricultural cultivation and about 50% of this is utilized as ploughland. The agricultural nature of our country is also confirmed by the fact that half of the population lives in villages and small towns. The GDP share of the sector reduced to less than third of the original figure and the number of employed have also reduced by about two thirds, between 1990 and 2000. The agricultural sector is the only one from all production sectors that improved the fiscal balance of the country by ensuring lasting positive balance. Nowadays, the share of Hungarian agricultural production from the gross domestic product is surprisingly low. Its role in national economy and social structure is a lot more significant despite of this. Hungary, with its present low agricultural production capability, has signed the Accession Treaty in Copenhagen – on 13th December, 2002, - according to which, we have joined the European Union on the 1st May, 2004. With the awareness of present situation, it is necessary to execute the specific tasks immediately, in order to combat problems arising from economic handicap. The only realistic objective for the future is to establish an export oriented and sustainable agriculture. In Hungary, the land area utilized for agricultural purposes has decreased significantly in the past century – during the deployment of infrastructural establishments. The use of land and conditions of ownership have been transformed by three land reforms, that contained many contradictions in its objectives and consequences, in the past fifty years. These changes have set back the aligned development of agriculture, land ownership and land use. The aim of the regime change, in the beginning of the 1990’s, was to radically change the conditions of ownership and to re-establish private ownership. The result of the transformation was a frittered, intransparable ownership structure and 86% of all arable land is in private ownership now. The ratio of viable farms providing a safe livelihood is still very low, even 12 years after the change of ownership. There have not been significant changes regarding sowing structure in past 10 years in Hungary, though the size of agricultural areas have decreased in all sectors (excluding maize) compared to the period prior to the change of regime. During the evaluation of the small regions in the Northern-Plains Region we can state, that the most important natural resource is soil, thus from the aspect of agricultural development it plays a vital part in strategical planning. In all three counties of the region, the ratio of the agricultural sector exceeds the national and European Union average, and its share from the GDP is the highest in this region. The average “gold-crown” value (15,32 AK) of the agricultural area lags behind the national average (18,15 AK). The ratio and number of agricultural enterprises with poor capital resources is high. The natural conditions are variable and in case of some agricultural (e.g.: fruit, sugar beet, tobacco, sunflower, potato) and food products the conditions and production experiences are outstanding. The land use of the region have to be adjusted to the conditions and production-retail cooperations have to be established among agricultural producers urgently as an essential precondition of competitive production. I have made suggestions for the application of land use zone system, which considers the agricultural and non-production potentials of different regions, and categorizes the different areas of the region along these coordinates, thus applying different agricultural- and rural development priorities in the zones. The identification of landscape zones can be done with the help of an information system on the basis of soil conditions. On the basis of landscape zones, I have made suggestions regarding the type of crop rotation and series of plants, that could be cultivated with the best results. In order to determine the optimal landscape managemet of specific small regions, it is essential to accurately define the comparative advantages of plant production in the greater economic environment (county, region) as well as the limitations of production. The present conditions of specific plant production sectors have to be dealt with along with the primary tasks of establishing a viable and sustainable plant production structure.
The differences among regions regarding development are significantly influenced by natural conditions, economic characteristcis of the specific region, the quality and quantity of human resources, the accessibility of the region and factors influencing the standard of living. The regional differences can be evaluated on the basis of these. Within the Northern-Plains Region the differences – social-economic – are great and the ability to keep the population here is critical. Increasing regional inequalities is a real danger thus regional development is of outstanding startegical importance. The establishment of non-agricultural workplaces, and regulations aimed at improving the living standards of rural population in the interest of keeping people in this region can compensate for strengthening negative tendencies. In the past years, the Northern-Plains Region has received the quarter of the fundings set aside for regional development objectives. However, the GDP per capita has decreased rather than increased. During the distribution of funds, the principles of additionality and concentration did not prevail or at least not in the short run. During the evaluations, I have received information that a detailed breakdown of fundings for the specific regions was only prepared in 2002 for the first time. The monitoring system is only being established, thus its result and effect will only be apparent years from now. The strenghtening of regional competitiveness is of key importance and it requires consistent development politics. Economic development is the most important, which – if operates well- includes the possibilities of establishing welfare infrastructures as well. The development of the processing industry and supply networks as well as involving outside sources to ease the lack of capital are all important. Developing agriculture plays an important role in the transformation of economic structures, since due to the characteristics of the region, the traditions and long-term competitive advantages it will represent a ratio in the economy greater than the EU average. The modernisation of agricultural sector can be promoted by supporting accession to the market, quality agricultural development and assisting production-retail cooperation. The development of transport and IT infrastructure along with human resource development are significantly important in the development of the region. In the future – based on the strengths of the region – such a consistent regional development policy is required, which serves the interest of efficient regional development fund utilization and prevents the irreversible setback of the region while promoting our endeavours to catch up with the rest of the EU by validating the basic principles of regional development politics.