Sajátos foglalkoztatási jogviszonyok a közigazgatásban

Abstract

„Ha egy olyan foglalkozást választasz, amit szeretsz, akkor egy napot sem kell dolgoznod életed során.” (Konfuciusz) Ma, a XXI. században a közigazgatási szervekben dolgozó kormánytisztviselők, kormányzati ügykezelők és a fegyveres szervek hivatásos állományában dolgozók felvételére (kivétel: a munkavállalók) szinte azonos jogszabályok vonatkoznak, mégis nagyon fontosnak tartom, azt, hogy bemutathassam, mindez hogyan is történt 2011.év január 1-ét követően. Témaválasztásomat az indokolta, hogy az 1992. évben mint hivatásos szolgálati jogviszonyban álló kerültem felvételre a Vám-és Pénzügyőrséghez, amikor még a közszolgálati (közalkalmazotti) jogviszonyt és a fegyveres szervekhez hivatásos állományába jelentkezők jogviszonyát más-más jogszabály szabályozta. 2011. január 1-jén mindez megváltozott, hogy hogyan változott meg, hogyan lehetett egy fegyveres szervhez mint hivatásos jogviszonyban állót összehangolni, egy a közigazgatásban felvételre kerülő kormánytisztviselővel, kormányzati ügykezelővel ezt szeretném bemutatni. Az akkor még Vám- és Pénzügyőrségen belül, mind közalkalmazotti jogviszonyban, mind hivatásos szolgálati jogviszonyban álló is felvételre került, ezért ezt a témát a Nemzeti- Adó és Vámhivatalon (továbbiakban: NAV) keresztül, a NAV vámágon felvételre kerülő kormánytisztviselő, kormányzati ügykezelő, munkavállaló, valamint a hivatásos szolgálati jogviszonyba felvételre kerülő személyek esetében mutatom be. Összegezve a Kttv. és a Hszt. alá tartozó kormánytisztviselők, kormányzati ügykezelők és hivatásos szolgálati jogviszonyba felvételre kerülők egységesítését, azért az jól látható, hogy ezen két külön álló szerv teljes összehangolása nem könnyű feladat. Megállapítható, hogy a NAV törvény alapjaiban a Kttv. részeit emelte át főképpen, amely a szervek egyesítése szempontjából nem igazán megfelelő irány. Megállapítható, hogy a felvételi eljárások tekintetében a fegyveres szervek hivatásos állományába felvételre kerülő pénzügyőrök esetén szigorúbbak a felvételi követelmények. Megállapítható az is, hogy a köztisztviselők és a pénzügyőrök alapvető kötelezettségei, jogosultságai eltérőek, ezért ezek szempontjából sem kivitelezhető e két szerv teljes egyesítése (pl.: a pénzügyőrök bármikor vezényelhetőek, egészségügyi pótlékra jogosultak). Az illetmények tekintetében az összehangolást szintén nem lenne könnyen kivitelezhető feladat, tudván, hogy a fegyveres szervek tekintetében egyéb a „civil” szervnél nem alkalmazott illetmény is (pl.: rendfokozati pótlék, esetenként gépjárművezetői pótlék, egészségügyi pótlék) eleme az illetménynek, valamint a pénzügyőröknek egészségre ártalmas munkakört is el kell látniuk, ilyenek például a röntgenkezelői feladatok ellátása. Emellett éjszakai szolgálatot is el kell látniuk, bármikor vezényelhetőek stb., amelyek a „civil” szervnél nem ismert jelenségek. Feltehető a kérdés, vajon lehetséges lesz-e, e két szerv teljes összehangolása? Véleményem szerint mivel az egyik szerv rendvédelmi szervként „kezdte pályafutását” és erre vonatkozóan egy a fegyveres szervekre vonatkozó törvény született, amely nem véletlen, hiszen nemcsak a felvételi, de más esetekben is különleges eljárások vonatkoztak rá, amelyeket a „civil” törvényekkel nem lehetett szabályozni, ezért ennek tükrében sem látok lehetőséget a szervek összehangolására. Ezzel szemben a kormánytisztviselők, kormányzati ügykezelők vonatkozásában egy a közigazgatást átfogó törvények voltak a mérvadóak. Egy „civil” és egy hivatásos állományra vonatkozó jogszabályokat egységesíteni nem lehetséges, legalábbis nem minden tekintetben, mint ahogyan ezekre próbáltam dolgozatomban rávilágítani. Dolgozatomban a kétféle jogszabályi környezet alapján működő és dolgozó szerv összehangolását gondoltam végig. Nekem mint a végrehajtói szinten álló vámügyi humánpolitikai ügyintézőnek a feladatom a hatályos jogszabályok betartása. Figyelembe véve a hatályos törvényeket, szabályzatokat, arra a megállapításra kellett jussak, hogy a fentebb említett sokféle eltérés, különbözőség okán ez az összehangolás jelenleg nem kivitelezhető. Ehhez jogalkotói akarat szükséges, és mint az látszik is, történnek ilyen próbálkozások, egyelőre eredmény nélkül. S hogy mi lesz később, mire lehet számítani az elkövetkezőkben, azt a jövő fogja eldönteni.