A felszíni vizekben a vízvirágzások összeomlásakor, abban az esetben, ha a vízvirágzásnak olyan résztvevő cianobaktérium faja is van, amely toxikus másodlagos anyagcsereterméket, cianotoxint termel, kialakulhat egy komplex kölcsönhatás, amelynek résztvevői a cianobakteriális gazdasejt, az őt fertőző cianofág, valmint a vízvirágzásban keletkező cianotoxin. A potenciális kölcsönhatások sokfélesége és összetettsége miatt célszerű a komplex hatást ’ egyszerű’ interakciókra szétbontani, amelyek laboratóriumi körülmények között is vizsgálhatók megfelelően kiválasztott modellrendszerek segítségével. Kísérleti munkánk során egy ilyen jól definiált cianobakteriális gazda és cianofág párost (Synechococcus sp. és AS1 cianofág) használtunk modellrendszerként és a fágspecifikus gének kimutatásával megkezdtük a cianotoxin kezelés hatására a fágciklusban potenciálisan bekövetkező fággén expresszió tanulmányozását, ami a fentebb említett interakció egy lehetséges indikátora. A diplomamunka a qPCR-al végrehajtható génexpressziós vizsgálatok előkészítő szakaszában elért eredményeket tartalmazza. Több fágspecifikus primer segítségével végrehajtott PCR reakciókban vizsgáltuk a fággének jelenlétét és a fággén kimutathatóságára gyakorolt in vitro és in vivo cianotoxin hatást.