Dolgozatomban Mészöly Miklós Bolond utazás című művét vizsgálom elsősorban a narrátor megszólalási módjainak szempontjából. Az elbeszélő jellemzően mészölyi narrátor, akit lehet egyben névtelen krónikásnak, eleve elrendelt tanúnak is nevezni. Beszédmódját érdekessé teszi, és értelmezhetőségét elbizonytalanítja a hol felségtöbbesben, hol többes szám első személyben történő megszólalás módja. Ezen kívül, már egy halálon túli, visszatekintő pozícióból szólal meg, amiről csak a szöveg végén értesíti az olvasót, aki így kénytelen átértelmezni az addigi olvasottakat. Továbbá, a szenvtelen hangneme ellenére, a narrátor elbeszélésében képes derűs, könnyed hangulatot teremteni, miközben táj- és személyleírásai időnként már-már mitikus, fantasztikus színezetűek. Utazásának okát az otthonkeresés határozza meg, miközben útja során a háborús tapasztalatai a leghétköznapibb momentumokban is felelevenítődni látszanak.