A diplomamunkám fókuszpontjában az ischaemia-reperfusiós folyamat során lezajló molekuláris események feltérképezése, valamint ennek következtében kialakuló károsodás mérséklésének, megelőzésének lehetőségei állnak. A hosszabb ischaemia következtében kialakuló oxigén,-és tápanyaghiányos állapot számos pathomechanizmust képes indukálni, mely a sejtek károsodását, elhalását eredményezheti. A reperfusió, tehát a vérellátás helyreállása, paradox hatások mentén, olyan nem várt, másodlagos károsodást idézhet elő, ami akár napokig is elhúzódhat. A reperfusiós károsodás akár súlyosabb lehet, mint az ischaemia következményei, melynek oka multifaktoriális. A reaktív szabadgyökök nagy mennyiségű és dekompenzált felszabadulása, az oxidatív stressz, a mitokondriális energiaraktárak és enzimrendszerek kimerülése, a diszfunkcióssá vált endothel sejtek, valamint a gyulladást kiváltó faktorok megjelenése, mind meghatározzák a reperfusiós károsodást és a mikro- rheológiai változásokat. A kórfolyamatokban szerepet játszó, kiemelt jelentőségű jelátviteli útvonalak által, sejthalálok és védelmi mechanizmusok különböző formái aktiválódhatnak, melyek a kialakuló gyulladással együtt, adaptív-és veleszületett immunválaszok megjelenését eredményezhetik. A sejteket, sejtalkotókat egyaránt destruáló folyamatok kompenzációjára kialakult módszerek, a károsodás alatt lezajló molekuláris mechanizmusok támadáspontjait célozzák. Az irodalmi összefoglalómban reprezentált szakirodalmak beszámolnak különböző sikerrel alkalmazott sebészi, és farmakológiai megközelítésekről. Egyes hatóanyagok specifikusan, mások több mechanizmust célozva fejtik ki hatásukat. Számos természetben előforduló vagy endogén eredetű szer hatékonynak bizonyult a kísérletek során A sebészi módszerek közül ismertetett reperfusiós és kondicionáló technikák, az ischaemia-reperfusiós folyamat eltérő időpillanataiban különböző technikákat alkalmaznak, a lokális és távoli szervek védelme érdekében. A reperfusiós stratégiák a vérellátás fokozatos, finoman szabályozott visszaállításával csökkentik a következményes károsodásokat. A kondicionáló stratégiák alapján a rövid ischaemia- reperfusiós ciklusok megfelelő időben történő alkalmazása olyan adaptív sejtválaszokat aktiválhatnak, melyek fokozzák a toleranciát a későbbi, hosszabb, kiterjedtebb sejtkárosító hatásokkal szemben. A prekondicionálás módszere egy hosszabb ischaemia előtt rövid ischaemiás ciklusokat alkalmaz, melyek molekuláris hatásai bifázikusan érvényesülnek. A postkondicionálás sebészi technikája a reperfusió kezdeti szakaszában alkalmazza a repetitív, kontrollált IR-ciklusokat, mely fenntartja a NO bazális 31 termelődését, mérsékli a reaktív oxigéngyökök képződését. A távoli szervre irányuló stratégiák kiegészülnek a perkondicionálás módszerével, mely a repetitív IR-ciklusokat a tartós ischaemia alatt, de még a reperfusió kezdete előtt használja fel. A vizsgált tanulmányok állatkísérleti modellekben bemutatott intervenciós technikák, bíztató eredményeiről számolnak be. A klinikai humán transzláció azonban korlátozott. A betegpopulációk heterogenitása, a protokollok eltérősége és standardizálásának hiánya nem tette lehetővé széleskörű elterjedést. A jövőbeni hatékony alkalmazás érdekében elengedhetetlen a beavatkozások megfelelő kivitelezésének, időzítésének és szervspecifikus adaptálásának kidolgozása, betegspecifikus standardizálása. További kutatások célpontja lehet a sebészi és farmakológiai módszerek kombinációja a hatékonyság fokozása érdekében.