Munkahelyi stressz

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

Minden augusztus egy új kezdet. Nemcsak új tanévet nyitunk ilyenkor, hisz még nem nagyon volt olyan alakuló értekezletünk, amin ne esett volna szó a következő időszakban reánk váró innovációkról. Ez lehet egészen apró, de lehet akár teljes módszertani váltás is. Mikre gondolok? Néhány példa a teljesség igénye nélkül: nem szakrendszerű oktatás, kompetencia alapú oktatás, integráció, IKT eszközök viharos előretörése, életpálya- modell, pályázati lehetőségek tankerületi szinten kötelező jelleggel, tantervi változások… Mindeközben a pályán lévők átlagéletkora a nyugdíjkorhatárhoz közelít egyre inkább. Az állandó változás folyton új kihívások elé állítja a tanárokat, ami állandó stresszt okoz. Sajnálatos módon napjainkra az oktatásból is kivész lassacskán az a semmivel nem pótolható szeretetteljes emberség, ami a gyermekcentrikus, odaadó tanítótól, tanártól fakadhat. És ez a legkisebb mértékben róható fel a pedagógusok hibájaként! Mire minden elvárásnak eleget tesznek, és eljutnak a konkrét tanár- diák interakcióig, addigra megfáradttá, túlhajszolttá, gyakran feszültté válnak. Nincs olyan szituáció, amikor nevelők találkoznak, hogy ne panaszkodnának minderre. Ahogyan a megváltozott gyerekanyagra, az elvadult szülői hozzáállásra, a túlhajszoltságra, a munkájuk társadalmi megítélésére is. Egy bő évszázaddal korábban még minden más volt. Az iskolákban rend, fegyelem honolt, a pedagógus a közösség megbecsült és kiemelt tagja volt. Más területeken viszont már a fejlődő és ezáltal némiképp gyorsuló, változó világ emberénél megjelentek bizonyos sajátos viselkedési motívumok. Ezek vizsgálatára pedig felépült egy új fogalom, a stressz, és annak kutatási területe. A stressz számtalan jellemvonással és megnyilvánulási formával bír, s folyamatosan bővül. Szerencsére a modern kor, a túlzott gépesítés ellenére is felismerték, hogy az emberi lélek törékenyebb, mint valaha, miután egyre több stresszornak van kitéve. Ennek folyományaként a nagyobb munkahelyek már- szakemberek bevonásával akár- dolgozóik testi épségén túl a mentális jóllétükre is figyelnek, áldoznak. Szakdolgozatom idevágó részében már bemutattam a tantestületünket, amiből kiderült, hogy minden körülmény adott annak kijelentéséhez, miszerint a stressz jelentős tényező az életünkben. A kérdés csak a mérték. Az erre irányuló kíváncsiságomból fakadt munkám. Mind magánemberként, mind vezetőként szerettem volna tisztán látni. Miután a közvetlen felettesemmel megvitattam az ötletemet, ő jónak találta, és engedélyezte. Így született meg az előzőekben bemutatott kérdőív, mellyel kollégáim stresszel kapcsolatos ismereteire, munkahelyükből eredő negatív hatásokra, valamint megküzdési technikáikra irányuló kérdéseket fogalmaztam meg. A skálában indirekt módon a kiégés jelenségének az egyénenkénti megjelenési fokát vizsgáltam. A kiértékelés folyamata bár hosszadalmasra nyúlt, sok tanulságot sikerült tantestületünkre vonatkoztatva levonni. Ezeket kérdésenként ki is fejtettem, és a munkámban a továbbiakban fel kívánom használni. A munkafolyamatban bár objektivitásra törekedtem, a téma speciális mivoltából fakadóan nem tudtam a szubjektivitást sem mellőzni. Igyekeztem nem egy általános, íróasztal fióknak szánt adatkupacot felhalmozni, hanem a közösségünk javára fordítható felmérést végezni. Hétköznapjainkban a stresszel való megküzdés már nem opcionális. Mindannyian érintettek vagyunk. S hogy ebből az állandó harcból győztesként jöhessünk ki, bizony beszélni kell a témáról. Vezetőként biztonságos, támogató légkört kell teremteni, a megküzdésben pedig azon kollégáknak, akik kevésbé kreatívak a technikák önálló megtalálásában, alkalmazásában, segíteni kell. Mert pedagógusnak lenni fantasztikus dolog, ugyanakkor óriási megterhelés. S egészséges lelkű diákokat csak egészséges lelkű tanár tud nevelni…

Leírás
Kulcsszavak
stressz, megküzdés, stresszor, kiégés, kérdőív, munkahely, tantestület
Forrás