Első osztályú szaporítóanyag előállításának egyik módja az in vitro mikroszaporítás. Az ilyen módszerekkel szemben a termelőknek vannak kétségeik, legtöbb esetben a genetikai stabilitást vonják kétségbe. Kísérleteim célja az volt, hogy két különböző fajtájú és genetikai eredetű (Cotton candy, Dunav) csemegeszőlő fajtát hasonlítsunk össze a tekintetben, hogy hogyan reagálnak a különböző sótartalmú (MS, 1/2MS, WPM, DKW) táptalajok alkalmazására. E mellett vizsgáltuk a különböző citokinek (BAP, Zea) milyen hatással vannak a gyökeresedésre, illetve a hajtás növekedésre. A vizsgált kétfajta a ’Cotton Candy’ (Vitis vinnifera X Vitis labrusca L.) illetve a ’Dunav’ (Vitis vinnifera L.). Kísérleteink során megállapítottuk, hogy a szakirodalommal ellentétben nem minden esetben az MS só- összetételű alap táptalaj a legkedvezőbb hajtásnövekedés szempontjából.