A fekvőbeteg szakellátás az egészségügyi rendszer alrendszereként működik. Hazánkban a rendszerváltás óta folyamatosan előtérbe kerül a változtatás igénye, hiszen ez az alrendszer az egészségügyi rendszer egyik legköltségesebb részeleme. A reformok keretében célként kerül megjelenítésre a költséghatékony ugyanakkor hatásos rendszer kialakítása, mely egyben igazságos és méltányos is. Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény, valamint a Semmelweis Terv által megszabott irányvonal mentén történő ágyszámváltozások, a reformok egy-egy irányát képviselik ezen a területen. Mindkét alkalommal előtérbe került a betegellátást szolgáló ágyszámok illetve azok struktúrájának megváltoztatása. Dolgozatomban szeretném bemutatni, számadatokkal alátámasztva, hogy a 2006-2012 időszakban hogyan változott a fekvőbeteg szakellátás kapacitása, struktúrája. A túlzóan magas aktív ágyszámok csökkentése és ezzel párhuzamosan az igényekhez igazodó krónikus ellátás növelése mindkét alkalommal célként jelenik meg. Az elemzések során azonban láthatóvá válik, hogy a megvalósítás folyamán a célkitűzésnek megfelelően, az aktív ágyak száma csökkentésre került, a krónikus ágyak száma növekedett. Azonban a területi ellátási különbségek felszámolására irányuló törekvése 2007. évi átalakítás során nem a terveknek megfelelő eredménnyel valósult meg. 2012-ben viszont látható a lakosságarányos ágyszámok tükrében, hogy nagyobb hangsúlyt fektettek az átlagtól való különbségek kiküszöbölésére, mely a lakosságközeli ellátások megerősítését eredményezte. A 2007. évi időszakban az aktív-krónikus ágyak arányukat tekintve közel egyenlő mértékben csökkentek(aktív) illetve növekedtek(krónikus), de ágyszámban kifejezve ez a változás azt jelentette, hogy csaknem kétszer annyi aktív ágy szünt meg, mint amennyivel a krónikus ágyak száma több lett. Ehhez képest a 2012. évi kapacitás változás alkalmával az aktív ágyak nagyobb mértékben csökkentek, mint ahogy a krónikus ágyak növekedtek. Az adatok elemzése során megállapítható, hogy a lakosságszám arányában az ágyszámok eloszlása nem egyenletes, bár 2012-ben a régiókénti átlagos ágyszámok jobban közelítenek az országos átlaghoz, és ezáltal csökkenek a régiós egyenlőtlenségek, és egyúttal növekednek az ellátáshoz való jutás esélyei. Az ellátás finanszírozása kapcsán megállapítható, hogy a költségvetés túllépésének megakadályozására alkalmas szabályozási technika kerül alkalmazásra, tehát ebből a szempontból hatásos. Az aktív ágyak kihasználtsági adatai még mindig azt mutatják, hogy sok ágy van a rendszerben. Mindazonáltal a finanszírozási technika befolyásolja, hogy az ellátó intézmények mennyire tudják kihasználni kapacitásaikat. Az átalakítások kapcsán szükséges lenne a finanszírozást is megfelelően alakítani a felhasználható források, illetve az intézmények teljesítőképessége – technikai, humánerőforrás, kapacitás – figyelembevételével.