A paprika kórokozókkal szembeni védekezésében számos gén tulajdonságai játszanak döntő szerepet. Korábbi tanulmányokból ismert, hogy a paprika növénynél az általános védekezési reakciót a gds gén határozza meg. Ez a védekezési reakció sejtnagyobbodásban, a sejtosztódáson alapuló szövettömörödésben nyilvánul meg. A fertőzött növényekben a specifikus védekezési reakciót Bs-2 gén irányítja. Korábbi irodalmakból kiderül, hogy a recesszív gds és a domináns Bs-2 gént tartalmazó heterozigóta növények keresztezésével kialakuló F1 nemzedéknél nem a várt dominancia viszonyoknak megfelelő kórtünetek jelentek meg. A heterozigóta állapotban fenotipusosan a Bs-2 gén működésére utaló szövet elszíneződés valamint a recesszív gds gén működését jelző szövetvastagodás is megjelenik. A Bs-2 gén homozigóta állapotban nem nyilvánul meg fenotipusosan, tehát csak sérült sejtekben lép működésbe, mert sérült sejtekben az általános védekezési reakciók nem bizonyulnak elégségesnek. A gds gén csak az egészséges sejteket védi a fertőzéssekkel szemben. A kórokozók úgynevezett hiperszenzitív reakciót váltanak ki a gazdanövényekből, amely során különböző biokémiai folyamatok játszódnak le. Ezeknek a stressz válaszoknak a biokémiai hátterét, tanulmányoztuk. Az antioxidáns védelmi rendszer részét képezi számos enzim, köztük a kataláz, szuperoxid-diszmutáz, glutation-proxidázok, lipid-peroxidázok, aszkorbátperoxidáz. Munkánk során vizsgáltuk az egészséges Szegedi 178 paprika fajták növényi részeit úgy mint terméseket, nóduszokat, szárakat, egészséges leveleket, valamint a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria baktérium törzzsel fertőzött levelek szuperoxid-dizmutáz enzim, valamint a glutation-peroxidáz továbbá a glutation-S-transzferáz enzimek aktivitását. Vizsgálatainkat kiterjesztettük a korábban felsorolt növényi részek nikotinamid, nikotinsav valamint trigonellin vizsgálatára. Korábbi irodalmakból ismert, hogy a nikotinamid és a nikotinsav, valamint a trigonellin (a nikotinsav raktározott formája) a NAD képzés által közvetetten nagy jelentőségűek a stresszválaszban. Ugyanakkor feltételezik róluk, hogy közvetlenül összekötőkapocsként közreműködnek a különböző típusú stresszek és a védekezési mechanizmus beindítása között (Berglund et al., 1996).