Munkám célja volt, hogy felhívjam a figyelmet a súlyos állapotú koponyasérültek megfelelő prehospitalis ellátására. Kifejezett figyelmet fordítottam a hypoxia és a hypoperfúzió megelőzésére és kezelésére való törekvésekre, mivel ezek az inzultusok másodlagosan rontják a koponyasérülés prognózisát. Ha a szisztolés vérnyomás 90 Hgmm alá vagy az oxigénszaturáció 90% alá esik, a mortalitás megkétszereződik. Ha mindkét érték együttesen a határérték alatt van, még kifejezettebben rontja a mortalitást. A diplomunkám során arra voltam kíváncsi, hogy ezek a megállapítások megfelelnek-e a valóságnak az Országos Mentőszolgálat Debreceni Mentőállomásán gyűjtött adatok alapján. Emellett vizsgáltam a koponyasérültek nem és kor szerinti megoszlását, a sérülést kiváltó okok eloszlását. Kitértem a prehospitalis ellátók megfelelő oxigenizációra és perfúzióra való törekvésére és megfelelő célintézmény kiválasztására. Megfigyeltem az intracranialis nyomásfokozódásra utaló jelek, társsérülések, újraélesztések, CT képen igazolódott intracranialis vérzés és agynyomás fokozódás arányát.