A chronicus mucocutan candidiasis a nyálkahártyák, a bőr, a körmök és a hajszálak Candida fajok által okozott perzisztáló és visszatérő gombás fertőzése. Etiológiájában több tényező is szerepet játszik, amelyek közül az IL-17-függő immunmechanizmus zavara bizonyul a legfontosabbnak. Az IL-17-et Th17 lymphocyták termelik. [4] A szekretált citokin elősegíti az epithel sejtek CXC kemokin és G-CSF termelését, amelyek a neutrofil granulocyták érésére, kemotaxisára, valamint aktiválására hatnak, azok pedig eliminálják a baktériumokat és gombákat. [3] Szerzett immunhiányos állapotokon kívül bizonyos veleszületett immundeficiens állapotok is hajlamosítanak CMC kialakulására, illetve egyes szindrómákhoz is gyakrabban társul. Ezen állapotok hátterében eddig megismert mutációk mindegyike valamilyen úton-módon károsítja az IL-17-függő mechanizmusokat, amely alátámasztja, hogy Th17 mediálta immunreakcióknak fontos szerepe van az antifungális, különösen a Candida ellenes védekezésben. A betegség három különböző formában fordulhat elő: primer immundeficienciákhoz társuló chronicus mucocutan candidiasis, syndromás CMC és izolált CMC (1. táblázat). [5]

Primer immundeficienciákhoz társulva a candidiasis csak egy a sok fertőzés közül. Olyan esetekben alakul ki, amikor a T-sejt szám csökkent vagy a funkció károsodott. [5] Az irodalom rengeteg olyan T-sejt deficienciával járó primer immundefektust említ, amelyek hajlamosítanak számos bakteriális és virális fertőzésen kívül gombás megbetegedésekre. Ezek hátterében állhat CD-25 deficiencia, NEMO vagy IκBα rendellenesség, TCR-α deficiencia, DOCK8 deficiencia, TYK2 deficincia, stb. [5] Az utóbbi két molekulának a mutációja az autoszomális recesszív hyper IgE syndroma kialalkulásáért tehető felelőssé. [12,14]

A syndromás chronicus mucocutan candidiasis olyan primer immundeficienciákat jelöl, ahol a CMC az egyetlen vagy szinte egyedüli infekció. [5] Ide tartozik az autoszomális domináns hyper-IgE syndroma, autoimmun polyendocrin syndroma I. típusa, IL-12 citokin p40 alegységének vagy IL-12 receptor β1 alegységének deficienciája, dectin-1 deficiencia, CARD-9 deficiencia. AD-HIES hétterében a STAT3 domináns negatív mutációja áll [13], amelynek következtében a naív CD4+ T-sejtek nem differenciálódnak IL-17 termelő Th17-sejtté. A következményes Th17 depléció miatt gyakoriak a S. aureus és C. albicans által okozott bőr- és mucosa fertőzések. [12-14] APS-I hátterében AIRE mutáció áll. [23,24] Az AIRE a centrális immuntolerancia kialakulásáért felelős gén, mutációjának következtében autoantitestek termelődnek több szövettípus ellen is. Emellett neutralizáló autoantitestek képződnek az IL-17 és IL-22 citokinek ellen [23,24], ami magyarázhatja a betegség gyakran első manifesztációjaként megjelenő mucocutan candidiasist. Az IL-12Rβ1 és IL-12p40 deficienciával rendelkező betegekben az IL-12-tengely mellett az IL-23 függő immunválasz is sérül [5], aminek fontos szerepe van a Th17 mediálta immunitásban, ugyanis a STAT3 függő szignalizációs útvonalon keresztül hozzájárul a Th17 sejtek differenciációjához. [9] Az IL-12 citokint, illetve receptorát érintő mutáció következtében MSMD alakul ki, de az alacsony IL-17 termelő T-lymphocyták száma miatt a betegek hajlamosak Candida fertőzésekre is. [27,29] A dectin-1 a gombák felépítésében részt vevő β-glucan felismerésére képes C-type lecitin receptor. [3,4] Az európai és afrikai populációk azonban viszonylag nagy százalékban hordozzák a gén mutációját, ezért inkább polimorfizmusról beszélünk. [5,31] A CARD9 egy adaptor molekula a gombák, köztük a Candida felismerésére képes CLR-ok jelátviteli folyamataiban. [32] Az eredmények alapján úgy tűnik, hogy genetikai defektusa inkább invazív, mint mucocutan fertőzésre hajlamosít. [2] A vizsgált betegek alacsony száma miatt azonban messzemenő következtetéseket egyelőre nem vonhatunk le.

Izolált chronicus mucocutan candidiasis – más néven Chronic Mucocutaneous Candidiasis Disease, CMCD – esetén a CMC mellett nincsen más jelentős klinikai manifesztáció. [5] Korábban leírták már az IL-17 citokin receptorának valamint az IL-17F citokinnek a mutációját, ami CMCD-re hajlamosít. [7] 2011-ben új mutációt fedeztek fel, a STAT1 funkciónyerő (gain-of-function) mutációját. [9,35] Következtében fokozódik a celluláris válasz a STAT1 függő IL-17 inhibitorokra (IFN-α, IFN-β, IFN-γ, IL-27), valamint fokozódik a STAT1 aktivációja a STAT3 függő, Th17 differenciálódását elősegítő citokinek (IL-6, IL-21, IL-23) hatására is. [9] Ez a rendellenes aktiválódási mechanizmus a Th17 sejtek érési folyamatát felborítja. [9,35]