A fejezetek három nagy tartami egységben helyezkednek el. Az első részben a nevelésszociológiai elemzéseket meghatározó néhány alapvető értelmezési keretet mutatunk be. A Nevelésszociológiai elméletek című rész nem kerüli meg a domináns teóriák bemutatását, de ezeket több szempontból, alternatív elméletekkel és értelmezésekkel ütköztetve, valamint új megközelítésmódokkal bővítve tárgyalja. Az iskolai szocializáció értelmezési paradigmái című fejezet a szocializáció rekonstrukciós és konstruktivista paradigmáinak terrénumába kalauzol. A tanulmányi életút során hasznosítható tőkefajták című fejezet a reprodukciós elmélet, az emberitőke-elmélet és a társadalmitőke-elmélet fogalmainak és törvényeinek nevelési vonatkozásaival foglalkozik. Könyvünk második része a nevelés közösségeit veszi sorra. A nevelésszociológia a nevelés társadalmi törvényszerűségeivel foglalkozik, de központi fogalma mégsem a távoli és elvont társadalom. Az egyének helye ugyanis meghatározható a társadalom egészének struktúrájában, de azok a hatások, amit nevelésnek nevezünk, véleményünk szerint nem a makroszintű entitás felől érik őket, hanem a közösségek szintjéről. A társadalomra úgy tekintünk, hogy az nem más, mint a kapcsolathálózatok összességét tartalmazó hálózat, a közösség az individuumok azon csoportját foglalja magába, akiknek társas kölcsönhatása közös térhasználat, még inkább közös tevékenység közben alakul. A harmadik részben azokra a kontextusokra tekintünk, melyek révén a realitás makroszintű struktúrái megjelennek az oktatás és a nevelés folyamatában. Az idő látszólag objektív tényező, azonban az időbeosztás társadalmi jelenség, életkori, nemenkénti, rétegenkénti és regionális törésvonalak befolyásolják kezelését. A térbeli elhelyezkedésünk nemcsak a nevelés során elsajátított kultúrát határozza meg, hanem a tanulmányi karrieresélyeket is. A területi differenciáltság oktatási előnyöket és hátrányokat eredményez, s ez nem marad hatástalan az ott élő családok, fiatalok iskolai életútjára sem.