A hét kriminalisztikai alapkérdés, hogy mi, hol, mikor, hogyan, kivel, miért történt és ami történt, azt ki követte el. A kérdések megválaszolását nyomok, anyagmaradványok, vallomások mint közvetítők, mediátorok segítik elő. Ha a hét alapkérdésre a közvetítők révén választ kap az eljáró hatóság, akkor vált elérhetővé a kriminalisztika célja, az azonosítás. Az előbb említett célok a fiatalkorú terheltek elleni büntetőeljárásokban is irányadóak. Ugyanakkor fiatalkorú terheltek esetén a büntetőeljárásnak további célja, hogy az egész büntetőeljárást úgy folytassa le a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság, hogy az a fiatalkorú terhelt nevelésének, illetve testi-értelmi-erkölcsi-érzelmi fejlődésének az előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt. A dolgozatomban a fiatalkorúak büntetőeljárásának folyamatán belül az egyes speciális eljárási szabályokra vonatkozó rendelkezéseket/hiányosságokat szeretném bemutatni, megvizsgálva azt, hogy milyen okok alapján, és miért érdemelnek különös bánásmódot a fiatalkorú bűnelkövetők a felnőt bűnelkövető társaikkal szemben. Továbbá szeretnék arra is kitérni, hogy milyen pedagógiai és szociológiai elvásárok, kvalitások jelennek meg a fiatalkorúak büntetőeljárása során érvényesülő szabályok összességben.