Diplomamunkámban a 21. század technológiáinak fényében avíttnak tűnő hanghordozókhoz – a bakelitlemezhez, a kazettához és a CD-hez – való viszonyulást kutatom. Elemzésem elsődleges tárgya, hogy az egyéni felhasználói gyakorlatban milyen módokon nyilvánul meg a fent említett hanghordozók használata: tényleges zenehallgatási eszközként funkcionálnak, vagy csak gyűjtési darabok? Ehhez különös gondot fordítok annak a megfigyelésére, hogy milyen mértékben változtat ennek a régi-új trendnek a követése zenehallgatási szokásainkon, azaz hogy kiegészíti, esetleg teljesen fel is válthatja a digitális módszereket, vagy ellenkezőleg: használatuk elenyésző, és a hordozók birtoklása csak a gyűjtői attitűd szempontjából kardinális kérdés. Dolgozatomban először is részletezem a hanghordozók kialakulását, illetve az egyes technológiai vívmányok által uralt időszakok jelentőségét és szerepét, egészen a jelenleg legelterjedtebb zenehallgatási módok megszületéséig. Ezt követően alaposabban ismertetem a kutatás tárgyát és módját. Egy előszűrő kérdőívvel és annak adataival szélesebb körben tekintem át, hogyan viszonyul az egyetemista, illetve fiatal felnőtt korosztály nemcsak az egyes eszközökhöz és módszerekhez, de önmagához a gyűjtői attitűdhöz is. Az így begyűjtött válaszok alapján pedig kialakítok egy heterogén fókuszcsoportot, amelyen keresztül (egy interjú keretében) részletesebben is megvizsgálom, milyen körülmények között és milyen ráhatással választják a résztvevők az analóg és digitális lejátszást, valamint hogyan hathat ki a választásuk a zenehallgatási szokásaikra és annak formálódására.