A klasszikus Hodgkin lymphomát követően kialakuló non-Hodgkin lymphoma ritka entitás, saját tapasztalataink alapján többségében agresszív B-sejtes malignitással kell számolni, ami a beteg számára többnyire rossz prognózist jelent. Különösen nehezen kezelhetőnek bizonyultak a szinkron onkogenezissel kialakuló NHL esetek. Mindezekre tekintettel, szokatlan klinikai viselkedés, a kezelésekkel szemben mutatott refrakteritás, rapid progresszió, vagy relapszus esetén a rebiopsziás mintavétel kiemelkedő fontosságú. Törekednünk kell az ismételt szövettani mintavételre, lehetőleg egész nyirokcsomó eltávolítására, és/vagy a korábban meglévő szövettani minta revíziójára. Tapasztalt hematopatológus és a klinikus közreműködése nélkülözhetetlen az esetleges secunder NHL vagy az átmeneti entitás, a szürke zóna lymphoma felismerése érdekében. Különösen fontos a GZL-re gondolnunk mivel a CHOP és anti-CD20 vagy még inkább az innovatív anti-CD30 és PD-1 gátló kezelések bevonásával, és AHSCT-vel jó eredmények érhetőek el. A munkánk publikálását követően nem sokkal napvilágot látott WHO 2022-es klasszifikáció is megerősítette felvetéseinket. Az új osztályozással a nem mediastinális szürke zóna lymphoma klasszifikációja megszűnt és a kliniko-patológiaia adatok alapján az egyéb módon nem osztályozható diffúz nagy B-sejtes lymphomák csoportjába került, ez megerősíti azt a tapasztalatunkat, hogy ebben a betegcsoportban, bár a fenotípus átmeneti jellegű, de a betegek a DLBCL-ben alkalmazott kezelési sémákból profitálnak a legtöbbet. Míg a mediastinális szürke zóna lymphoma önálló entitás maradt, ebben az igen ritka csoportban saját betegeinkkel szerzett ismeretek, az anti-CD30 kezelés, AHSCT hatékonysága, a betegség tudatos keresése, fontos tapasztalattal szolgálnak a további esetek szűrése, kezelése tekintetében. Továbbá vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a klasszikus Hodgkin lymphoma és non-Hodgkin lymphoma, az átmeneti fenotípusok társulása nem feltétlen egymástól független paralell onkogenezis eredményezte raritás, a hátterében, klonális kapcsolat, közös onkogenezis, transzformáció is állhat. Munkánk során ritka, rossz prognózisú klinikai eseteket elemeztünk, melyek pontos patogenezise és kórlefolyása nem ismert. Tekintettel arra, hogy ezen betegek főként a fiatal munkaképes lakosság köréből kerülnek ki, szocio-ökonómiai jelentőséggel is bír ezen esetek jobb megértése és sikeresebb kezelési stratégiák kialakítása. Nagyobb esetszámú multicentrikus vizsgálatok, a liquid biopszia és az új generációs génszekvenálás segíthet a jövőben tisztázni a patogenezist, és az új kezelési modalitásokat beilleszteni a jelenleg is használt protokollok közé a hatékonyabb kezelés érdekében.

Non-Hodgkin lymphoma (NHL) arising as a secondary malignancy in patients treated for classical Hodgkin lymphoma (cHL) is an infrequent and challenging clinical scenario. NHL can be presented synchronously with cHL or may develop later, sequentially, up to years after treatment for cHL. Our results suggested that secondary NHL cases had a bad prognosis, especially in synchronous cases. That is why in case of uncommon clinical behaviour, relapses or refractory cases rebiopsy is very important. It is inevitable to involve an experienced hemato-pathologist and to create communication between the clinician and the pathologist to identify the secondary NHL and intermediate cases. Grey zone lymphoma has an intermediate phenotype and a completely different clinical behaviour than cHL or NHL. As our results show there are good responses with innovative treatments such as anti-CD 30 agents, or PD-1 inhibitors with CHOP chemotherapy, and AHSCT is also favourable. After we publicized our work, the new classification of WHO in 2022, brings updates. The intermediate phenotype cases without mediastinal involvement, the non-mediastinal grey zone lymphoma cases involved to the not otherwise classified DLBCL cases and the mediastinal grey zone lymphoma remain independent entities. This verified our findings that the treatment protocols used among DLBCL patients are favourable among non-mediastinal cases. We could reach long remission in the case of mediastinal grey zone lymphoma with anti-CD30 treatment and AHSCT. Furthermore, our examinations suggested that the cHL and secondary NHL our intermediate lymphomas are not just rare and sometimes parallel cases, in the background there can be clonal linkage and a common neoplastic progenitor cell or even transformation. In our work, we analysed rare clinical cases, with bad prognoses, in which pathogenesis and clinical behaviours are not clear. As these patients are mainly young adults it is not just a medical need, but it is also a socio-economical issue to find a better understanding and guidelines for treating these patients. In the future, next-generation sequencing (NGS)--based processing of liquid biopsy samples can overcome the limitations resulting from the spatial heterogeneity of lymphoid malignancies. Over the long term, this identification could lead to early patient selection and alternative treatment strategies, ultimately leading to improved prospects for cure.