Debrecen városa a 19. század utolsó évtizedében, hasonlóan más magyar nagyvá-rosokhoz, nagyléptékű fejlődésen ment keresztül, amely a városképen ma is látható nyomot hagyott.1 E fejlődés összefüggött a dualizmus korának politikai, gazdasági, társadalmi és nem utolsó sorban jogrendszerbeli változásaival, s ennek hozadékaként Debrecenben helyet kaptak az újonnan kialakított igazságügyi szervezet fórumai: Magyar Királyi Járásbíróság, Magyar Királyi Törvényszék, Magyar Királyi Ítélőtáb-la.2 Ezeknek a bíróságoknak az elhelyezése egyúttal infrastrukturális fejlesztést is jelentett. Ez utóbbi a működéshez szükséges fizikai tér, azaz az épület megvalósítá-sát jelentette. Ezekről az építkezésekről az elmúlt években többször ejtettem szót az Interdiszciplináris konferencián is.3 Jelen tanulmány az épületek megjelenésére, azok építészeti stílusára fókuszál, azt bemutatandó, hogy a Bécs városának építészeti arculatát meghatározó Theophil Hansen-féle stílus, a „griechische Renaissance” formavilága hogyan jelent meg a magyarországi, így a debreceni bírósági épületeken Hansen tanítványának, Wágner Gyulának a közvetítésével.