Céljaim között szerepelt, hogy felnőtt populációban megvizsgáljam azon gyermekkori ártalmas élmények hatását a pszichológiai immunrendszerre, amely azokat a személyiségtényezőket foglalja magába, amik a stresszhatások során segítenek a sikeres megküzdésben. Szerettem volna feltárni, hogy a gyermekkori negatív tapasztalatokat átélt személyek melyik megküzdési stílusokat használják legnagyobb arányban. Módszerek: Kérdőíves vizsgálatomban 155 fő vett rész, az átlagéletkor 40,65 év (SD=9,67) volt. A női, 53,55% és a férfi kitöltők 46,46% közel azonos arányban szerepeltek. A vizsgálati mintám csupán 17,42%-a nem élt át negatív gyermekkori élményt, 47,74%-a 1-3 közötti, 34%-a pedig 4 vagy több ártalmas élményt élt át. A kérdőívek online formában kerültek kiküldésre és kitöltésre. A Pszichológiai Immunkompetencia (PIK) mellett a Megküzdés Stresszhelyezetekben (CISS-48), valamint az Adverse Childhood Experiences (ACE) tesztet használtam. Eredmények: A pszichológiai immunkompetencia értéke szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott azoknál, akik ártalmas élményeket éltek át gyermekkorukban ellentétben azokkal, akiknek nem volt hasonló élményben részük. Az ártalmas élmények számának növekedésével csökkent a PIK értéke. Továbbá vizsgáltam, hogy a PIK dimenzióin belül melyik személyiségtényezők mutatnak eltérést a két csoportban. A koherenciérzék, a társas mobilizálás, illetve az önregulázó rendszer összes személyiségtényezője, szinkronképesség, érzelmi kontroll, impulzivitáskontroll, ingerlékenység-gátlás szignifikánsan alacsonyabb értéket mutatott az ártalmas élményeket átélt személyek esetében. Pozitív kapcsolat volt megfigyelhető a pszichológiai immunkompetencia és a problémaorientált megküzdési stílus között, valamint negatív irányú az érzelmi bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás, a szexuális bántalmazás és a mentális beteg/öngyilkos családtag esetében. Következtetések: A jövőben nagy hangsúlyt kell fektetni a társadalom széles körében a prevenció lehetőségeire, a gyermekvédelmi rendszer, a pszichológiai ellátás rendszerének bővítésére, valamint az önregulázó rendszer zavarainak kezelési lehetőségeire, a társadalom számára elérhető gyakorlati alkalmazások elterjesztésére.