Az élelmiszer-alapanyagok előállítása elkülönül a további feldolgozás, az értékesítés és a fogyasztás területétől. Az élelmiszerlánc gyakran keresztezi az országhatárokat, sőt gyakran kontinenseken is átível. A globalizáció miatt az élelmiszerek nem csak a hazai termelőkörnyezetből származnak, hanem külföldről is könnyen bekerülhetnek. Ezért az élelmiszer import szabályozásának, engedélyezésének és ellenőrzésének egyre jelentősebb szerepe van. Elengedhetetlen a szoros nemzetközi együttműködés és annak segítése, hogy a fejlődő országok is korszerű élelmiszer-biztonsági rendszereket építsenek ki. Az élelmiszer-biztonság annak a biztosítása, hogy az élelmiszer nem okoz ártalmat a fogyasztónak, ha az élelmiszert rendeltetésszerűen készíti és fogyasztja el. Az élelmiszer eredetű megbetegedések a közegészségügy egyik legjelentősebb problémájává vált a WHO jelentése szerint. A megbetegedések jelentős része elkerülhető lenne a termékek megfelelő kezelésével, tárolásával és a fogyasztók hatékonyabb tájékoztatásával. A sajtóban megjelenő élelmiszerrel kapcsolatos híradásoknak köszönhetően a szakvégzettséggel nem rendelkező fogyasztók is tudják, hogy a minőséget és az élelmiszer-biztonságot a teljes élelmiszerláncban biztosítani kell. Meg kell valósítani a „szántóföldtől az asztalig” elvet az elsődleges termeléstől a végső fogyasztóig. Az élelmiszerek biztonsága miatt a teljes élelmiszerláncban élelmiszerbiztonsági és minőségügyi rendszereket, illetve hatósági ellenőrzéseket kell alkalmazni. Az élelmiszerlánc szereplőinek a felelőssége folyamatosan nő és együtt kell működniük A minőségi és biztonságos élelmiszerek előállításához feltétlenül szükséges a vezetés elkötelezettsége. A vezetők kiemelt szerepének érvényesüléséhez minőségirányítási rendszerek bevezetése szükséges: GHP, GMP, GCP/GAP, HACCP, ISO, TQM. Az élelmiszer alapanyagok kétféleképpen fertőződhetnek meg: a terméket szolgáltató állat- vagy növényfajból származik a fertőzés vagy másodlagosan fertőződik meg a termék a feldolgozás, a forgalmazás és a tárolás közben. Az utólagos kontaminációt a víz, eszközök, állatok és emberek okozhatják. Az élelmiszerbiztonságot veszélyeztető kémiai tényezők a természetes eredetű toxikus anyagok, környezeti eredetű szennyező anyagok, peszticidek, állatgyógyszerek, technológiai eredetű szennyező anyagok, biológiai szennyeződések toxikus termékei és a szándékosan vagy véletlenül hozzáadott anyagok. Az előállítás során a környezetből szennyező anyagok kerülhetnek az élelmiszerbe, amelyek toxikus fémek és elemek (arzén, kadmium, ólom, higany), policiklikus aromás szénhidrogének, poliklórozott vegyületek. Az élelmiszer technológiai eredetű szennyezőanyagokkal kerül kapcsolatba, amelyek a gépekből, berendezésekből, csomagolóanyagokból oldódnak ki. A növénytermesztés és állattenyésztés során növényvédőszerek és állatgyógyászati készítmények kerülnek az élelmiszerekbe. A Föld népessége nagyon növekszik, azért egyre nagyobb földterületre van szükség, hogy előállítsuk az embereknek a szükséges élelmiszereket és az állatoknak a takarmányt. Olyan technológiai fejlesztésre van szükség, ami ezt lehetővé teszi. A probléma megoldásában élen jár a genetikai módosítás. A technológiával összefüggésbe hozható problémák megítélésében azonban nincs egyetértés. Az élelmiszer-biztonságban fontos szerepe van az élelmiszer-lánc utolsó tagjának, a fogyasztónak is. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) vizsgálata szerint az ételmérgezési események 72 %-a magánháztartásokban fordult elő 1993 és 1997 között. A Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal programja alkalmából az iskolákban interaktív beszélgetésekben lehet részt venni, amelyeken szó esik arról, hogy tudatos fogyasztóként mire figyeljünk az élelmiszerek vásárlása során és hogyan tudják megelőzni az élelmiszer eredetű megbetegedéseket. A NÉBiH keresi a lehetőséget, hogy személyesen találkozhasson a fiatal fogyasztókkal és feladatának tekinti az élelmiszer-biztonsági ismeretek oktatását minél fiatalabb korban.