Laparoszkópos műtétek jelentősége az urológiában

Abstract

A korszerű urológiai műtéti eljárások egyre inkább eltávolodtak a klasszikus Bergmann-Israel féle nagy metszésektől, és a minimális invazivitás került előtérbe. A minimálisan invazív műtétek célja, hogy az adott beavatkozás a beteg számára a lehető legkisebb megterhelést jelentse és a legjobb eredményt nyújtsa. A beavatkozások lehetővé teszik azt, hogy a beteg bőrén és izomzatán metszés ne, vagy a lehető legkisebb legyen, ezáltal jelentősen csökken a műtét utáni fájdalom, lerövidül a posztoperatív lábadozás ideje. A perkután vesesebészet 1984-től, a laparoszkópos urológiai beavatkozások 1992-től kerültek bevezetésre a hazai urológiába. Jelen értekezésben azon laparoszkópos, illetve perkután tevékenységeinket tárgyalom, amelyek új eljárásként jelentek meg a hazai urológiában. Célkitűzések: 1.A beteg vese eltávolítására kidolgozni a legkíméletesebb módszert, a retroperitonealis nephrectomiát. 2.A szervmegtartó veseműtéteket laparoszkóppal végezzük el. 3.Gyermekkorban szükségessé váló nephrectomia laparoszkópia útján valósuljon meg. 4.A panaszt okozó, vesemedence tágulattal járó pyeloureterális-határ szűkület bizonyos eseteit laparoszkópos pyelonplasztikával orvosoljuk. 5.Varicokele laparoszkópos műtéte kiváló tanulási és tanítási lehetőséget jelent. Célul tűztem ki, hogy klinikánkon minden szakorvos és rezidens orvos sajátítsa el a módszert, hogy rutinszerűen végezhesse. Kidolgozni a technikát, hogy a beavatkozás szükség esetén egy személyben elvégezhető legyen. 6.Panaszt okozó vesecysták, valamint polycystás vese tömlőinek eltávolítása laparoszkópia útján történjen. 7.Heretumor esetében a hatalmas hasfali feltárást igénylő hagyományos, feltárásos lymphadenectomiát váltsuk fel laparoszkópos RLA-val. 8.A laparoszkópos ureterolithotomia és a perkután ureterolithotomia összehasonlítása. 9.A laparoszkópia és egyéb endoszkópos módszer kombinált, együttes alkalmazása.