A munkáltatói kártérítési felelőssége a mindennapokban hatványozottan jelen lévő terület, bárki kapcsolatba kerülhet vele, aki dolgozik, vagy dolgoztat, sőt, közvetetten szinte mindenkit befolyásolhat. A gyakorlati jogalkalmazás során nagyon súlyos munkahelyi balesetekkel, megbetegedésekkel találkozhatunk, de a bírósági perekben a megítélt kártérítési összegek nem minden alkalommal vannak arányban az elszenvedett sérülésekkel, vagy betegségekkel. A dolgozat célja, hogy a munkáltató kártérítési felelősségére vonatkozó szabályokat bemutassa az írás időpontjában hatályos Munka törvénykönyve alapján, és a bírói gyakorlatban megjelenő jogértelmezés segítségével együtt elemezze a témakört. A dolgozatban szereplő Bírósági Határozatok eseti jellegű döntései nélkül nem kaphatunk teljes képet a munkáltató kártérítésére vonatkozó jogszabály helyes értelmezésére. Szimplán a joganyag tanulmányozása nem elégséges, hiszen a viszonylag rugalmas jogértelmezést a bírói gyakorlat tölti meg tartalommal. A kiválogatott döntések célja az egységes bírói gyakorlat megtalálása volt. Vegyes érzelmekkel állunk szemben a régi és az új Munka Törvénykönyve kártérítésre vonatkozó szabályainak vizsgálatakor. Egyrészt a megszokás ereje miatt kívánom vissza a „régit”, a jól megszokottat, másrészt az újdonság, és a „hátha jó, vagy jobb” tudata akarja az új törvényt. Van bennem egyfajta bizonytalanság is azon a téren, hogy a 2012-ben elfogadott törvény vajon meddig él, meddig fogjuk alkalmazni, választ ad-e az eddigi bizonytalan kérdésekre. Tényként állapítható meg, hogy minden munkajogi problematikát nem oldott meg, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt másfél évben már több alkalommal is módosították. Az új Mt. változatlanul a munkáltató objektív felelősségét határozza meg a munkavállalónak okozott kár megtérítésének jogalapjaként. Azonban ezzel egyidejűleg számos új szabályt is bevezetett, illetve szűkítette is a felelősség körét bizonyos esetekben. Mindezekkel együtt bízom benne, hogy sikerül alapjaiban véve bemutatnom a magyar jog ezen ágának kártérítési részének egy szeletét, és néhány gyakorlati példával színesebbé tenni, egy önmagában száraznak tűnő joganyagot. Végül, egy mondat Lénárd Sándortól: „Ha a munka jó dolog volna, a gazdagok megtartották volna maguknak.”