A fej-nyak régió malignus tumorainak ellátásában a „komplex daganatkezelési” protokoll az irányadó, három alappillére a sebészi terápia, kemoterápia és a sugárterápia, valamint ezek kombinációi. Radioterápia során olyan besugárzási technikákat alkalmaznak, ahol csökkenteni lehet az ép érzékeny szövetek (idegképletek, gerincvelő, orális epitél) sugárterhelését, valamint minimalizálni az esetenként súlyos mellékhatásokat. A radioterápia minden esetben személyre szabott. A legmodernebbek a több mezős (compass) besugárzási -, és brachyterápiás módszerek, valamint a 3D konformális, Volumetric Modulated Arc Therapy (VMAT) és sztereotaxiás sugárterápiás módszerek. Számos esetben ennek ellenére is súlyos mellékhatások jelentkeznek, melyek közül leggyakoribb mellékhatás az orális radiomukozitisz. A nyálkahártya sérülései fetőzési kapuk lehetnek, komoly fájdalmat okozhatnak a betegnek és zavarhatják őket a táplálkozásban. A hiposzaliváció és a xerosztomia szintén gyakori mellékhatások lehetnek. Lokális és szisztémás készítmények is adhatók a terápiában, mindemellett szóba jöhetnek a nyálpótló készítmények. A sugárkezelt betegek körében gyakran előfordulnak gombás, bakteriális, vírusos fertőzések és nozokomiális infekciók. Az estek többségében elegendő a lokális antiszeptikus és antimikrobiális kezelés, de súlyos esetben szisztémás készítmények adagolására is szükség lehet. A szájhigiénés oktatás és motiválás segíthetnek a tünetek csillapításában. Alkalmazhatunk lokális analgetikumokat és antiszeptikumokat, valamint olyan gyógykészítményeket melyek védő bevonatot képeznek a nyálkahártyán. A parodontális és kariológiai státuszban is jelentős romlás figyelhető meg, ellátása a fogorvos feladatkörébe tartozik, főként konzervatív terápia jön szóba. Az oszteoradionekrózis tünetei széles skálán mozognak, ellátása főként a dentoalveoláris sebészek feladatkörébe tartozik. Az alultápláltság nagymértékben rontja a betegek túlélési esélyét. A malnutríción kifejezetten az onkoterápiában részesülő betegek számára készült tápszerekkel segíthetünk. Amikor a beteg egyáltalán nem képes a szájon át történő táplálkozásra, akkor elsősorban enterális táplálásra törekszünk például: PEG beültetésével. Az elmúlt években egyre elterjedtebb a biológia terápia a tumoros betegek terápiájában. Az immunterápia egyik legígéretesebb alternatívája, amikor nagy specificitású úgynevezett monoklonális antitesteket alkalmaznak. Az így előállított antitestekhez citotoxikus szereket, sőt akár sugárforrásokat is kapcsolhatnak, lehetővé téve a daganatos sejtek célzott kezelést. Ezáltal a mellékhatásprofil is bővül és változatosabb. A fogorvosoknak nagy szerepe van a tumoros betegek ellátásában, mert az onkoterápia felfüggesztése rontja a betegek túlélési esélyeit, ezért kiemelt fontosságú a prevenció, valamint a mellékhatások kezelése. Az onkoterápiát követően részt vesznek a páciensek protetikai rehabilitációjában, és a betegkövetésben, hozzájárulva a páciensek hosszútávú életminőség javulásához.