9637265430
| dc.date.accessioned | 2008-11-25T08:34:01Z | |
| dc.date.available | 2008-11-25T08:34:01Z | |
| dc.description.abstract | Köd, fojtogató köd. Csak a párás üvegre rajzolt öreg fa tud vele dacolni: jégvirágba rajzolt éles barna sávok. Ifjú hősünk ebbe a zord éghajlatú világba érkezik, a függőfolyosók rendszerébe, és megkezdi párbeszédét a Sorssal, tulajdon sorsunkkal.Kétkedés, félelem, oktalan bizakodás kíséri és kísérti, és talán egyetlen biztos pont a hitet és reményt sugárzó természet, az öreg fa biztató jelenléte. Beilleszkedés az ismeretlen közösségbe, ismerkedés az új társadalom törvényeivel, idegenség és szeretetéhség, álomkalauz és elragadtatás, ezek a függőfolyosók "lépcsőfokai". Az öreg fa köd fölé tárt erős ágai azonban azt sugallják, hogy a rideg látszat ellenére minden, ami történik, értünk van és minden - a köd, a napfény, a természet szavakat nem ismerő beszéde - rólunk szól és hozzánk beszél. Mert ha meggondoljuk, hogy a világ szép gépezete mennyi csodálatos dísszel van tele, hogy az évszakok miként váltakoznak a természet nagy harmóniája szerint, nem kétséges, hogy a bensőkben épülő templomoknak is ehhez a külső műhöz kell hasonlóvá válniuk, amelyre ugyan olykor rátelepedhet a köd, de megfojtani nem képes.A Sorssal folytatott párbeszédnek ez a felismerés a lényege. | hu |
| dc.identifier.bibid | bibDEK00697031 | hu |
| dc.identifier.isbn | 9637265430 | hu |
| dc.identifier.opac | http://webpac.lib.unideb.hu:8082/WebPac/CorvinaWeb?action=cclfind&resultview=long&ccltext=idno+bibDEK00697031 | hu |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/33409 | |
| dc.title | 9637265430 | hu |