Az emberölés a legsúlyosabb személy, illetőleg személyiség elleni bűncselekmény, méghozzá azért, mert olyan dolog ellen irányul, amely az emberi társadalmak zömében - különösen manapság - szent és sérthetetlen. Megítélése korról korra változott, azonban az világosan látszik, hogy az emberi élet kioltása mindig komoly sérelmet okoz az áldozat hozzátartozói mellett a társadalomnak is, de egyes abnormális eseteket kivéve magának az elkövetőnek is jelentős megrázkódtatást jelent önnön tette. Az emberölés ilyen-olyan formájú szabályozása, szankcionálása már az ősközösségekben is jelen volt, és az idő előrehaladtával fokozatosan nyerte el mai alakját. Dolgozatom első felében ennek a folyamatnak magyarországi állomásait vizsgálom meg részletesebben, mivel úgy gondolom, hogy az emberölés kezelése egyfajta kórképet is mutat egy adott közösség aktuális állapotáról, fejlettségéről. Miután megvizsgáltam a jelenlegi szabályozáshoz vezető utat, a hatályos alaptényállás elemzésére kerítek sort, bemutatva az emberölés jogi tárgyát, elkövetési magatartását, az egyes elhatárolási kérdéseket stb., amelyhez igénybe veszem a jogalkotói indoklásokat, valamint az utóbbi évek bírósági döntéseinek fontosabb megállapításait is, az azokban néha-néha megbúvó ellentmondásokra is rávilágítva.