Eredetileg szoftverválságot a termelékenység hiányosságaival kapcsolatban fogalmaztak meg, de kés˝obb a min˝oségre helyezték a hangsúlyt. Több konferencia témája a lehetséges megoldások keresése volt, többek között a szoftverrendszer fejleszt˝o szakma alapjait megteremt˝o NATO Tudományos Bizottsága (NATO Science Committee) támogatta 1968-as garmischi (Németország) és 1969-es római (Olaszország). Amellett, hogy a szoftverválság a szoftverek kifejlesztésének sok hibáját azonosította, ösztönz ˝oleg hatott a rendszerfejlesztésre. Legfontosabb felismerés, hogy a szoftver is egy termék. Más termékekhez hasonlóan vannak szolgáltatásai, rendelkezik el˝oállítási határid˝ovel és költséggel, fölvethet˝o vele kapcsolatban a min˝oség kérdése és nem utolsó sorban eladható. Évtizedeken át a szoftverválság megoldása volt a kutatóknak a legfontosabb. Úgy t˝unt, sikerülhet, ugyanis az 1970-es évekt˝ol minden új technológiát a „bölcsek köveként” harangoztak be. Igen népszer˝uek voltak az új eszközök, a különböz˝o programozási paradigmák, CASE eszközök, dokumentációk és a szabványok. Voltak akik a programozók fegyelmezetlenségével indokolták a szoftverválságot. Mások a formális módszereket hiányolták, hiszen velük más mérnöki tudományokhoz hasonlóan el˝ore kiszámíthatóvá, iparszer˝uvé válna a szoftvertermelés. Sok támogatója akadt a különböz˝o folyamatoknak és módszertanoknak is. 1987-ben megjelent Frederick Brooks No Silver Bullet cím˝u cikke, amiben kijelenti, hogy nem létezik és nem is fog létezni olyan technológia, amivel tízszeres növekedést lehetne elérni 10 év alatt. A különböz˝o elméletek támogatói még sokáig vitatkoztak, és állították, hogy az ˝o kedvenc programozási nyelvük vagy folyamatmodelljük hozza majd el a megváltást. Végül többnyire belátták, hogy nem lesz „bölcsek köve”, bár még manapság is akad egy-két jelölt.