<link rel="stylesheet" href="styles.f3b1fba60ec7970c.css">

A piros biotechnológia piaci kockázatainak csökkentése a szervezeti kapcsolatok, hálózati együttműködések alkalmazásával

Betöltés ...
Bélyegkép

Dátum

Folyóirat címe

Folyóirat ISSN

Kötet címe (évfolyam száma)

Kiadó

DOI

Absztrakt

A doktori értekezés a 21. századi gyógyszeripar legdinamikusabb, ám üzletileg legkockázatosabb szegmensének, az egészségügyi („piros”) biotechnológiának az innovációs és kockázatkezelési mechanizmusait vizsgálta. A kutatás kiinduló axiómája, hogy a biotechnológiai szektor paradigmaváltáson ment keresztül, miszerint a korábbi vertikálisan integrált nagyvállalati dominanciát felváltotta egy erősen szegmentált, hálózatosodott ökoszisztéma, amelyben a K+F tevékenység súlypontja áttevődött a tőkeszegény, de innovatív kis- és középvállalkozásokra (biotech SME-k) és akadémiai spin-off cégekre. A dolgozat bevezető fejezete rávilágított az iparágat feszítő finanszírozási paradoxonra, ugyanis miközben a biotechnológiai szektor gazdasági multiplikátorhatása és társadalmi jelentősége (különösen a COVID-19 pandémia tükrében) vitathatatlan, az innovációs folyamat strukturális törékenysége soha nem látott méreteket öltött. A gyógyszerfejlesztés sikerességi rátájának drasztikus csökkenése (klinikai fázisokban 90% feletti lemorzsolódás) és a költségek exponenciális növekedése (2,5–3 milliárd USD/új molekula) olyan piaci környezetet teremtett, ahol a hagyományos, belső forrásokra támaszkodó innovációs modellek fenntarthatatlanná váltak. Összességében az eredmények azt mutatják, hogy a piros biotechnológia innovációs ökoszisztémája egy hierarchikus, méret függő struktúrát követ, ahol a nyílt innováció sikere a megfelelő egyensúly megtalálásán múlik a tudásmegosztás nyitottsága és a stratégiai kontroll zártsága között. Számos átfogó megállapítás és gyakorlati tanulság kirajzolódik a biotechnológiai szektor nyílt innovációs dinamikájáról. A vizsgálat egyértelműen megerősítette, hogy a nyílt innováció a piros biotechnológiában már nem választható menedzsmenti opció, hanem strukturális versenyképességi kényszer, amelynek szervezeti megvalósítása azonban erősen függ a cég méretétől, fejlesztési fázisától, finanszírozási helyzetétől és hálózati pozíciójától. The doctoral dissertation examined the innovation and risk management mechanisms of the most dynamic yet commercially most perilous segment of the 21st-century pharmaceutical industry: healthcare (red) biotechnology. The foundational axiom of the research posits that the biotechnology sector has undergone a paradigm shift, whereby the previous vertically integrated large-enterprise dominance has been supplanted by a highly segmented, networked ecosystem in which the locus of R&D activities has shifted toward capital-constrained yet innovative small and medium-sized enterprises (biotech SMEs) and academic spin-off companies. The introductory chapter of the dissertation illuminated the financing paradox that pervades the industry. While the economic multiplier effect and societal significance of the biotechnology sector (particularly in light of the COVID-19 pandemic) are indisputable, the structural fragility of the innovation process has reached unprecedented proportions. The drastic decline in drug development success rates (exceeding 90% attrition in clinical phases) and the exponential escalation of costs (USD 2.5–3 billion per new molecular entity) have created a market environment in which traditional innovation models predicated on internal resources have become untenable. Overall, the results demonstrate that the innovation ecosystem of red biotechnology adheres to a hierarchical, size-dependent architecture, wherein the success of open innovation hinges upon achieving an optimal equilibrium between the openness of knowledge sharing and the strategic control of proprietary assets. Numerous comprehensive findings and practical insights emerge concerning the open innovation dynamics of the biotechnology sector. The study unequivocally confirmed that open innovation in red biotechnology is no longer an elective management option but a structural competitiveness imperative, whose organizational implementation, however, is profoundly contingent upon the company's size, development phase, financing situation, and network position.

Leírás

Forrás

Jóváhagyás

Áttekintés

Kiegészítve

Hivatkozik rá