A horgászok száma hazánkban, az utóbbi évtizedben a megduplázódott. Ezzel párhuzamosan a nagy-, vagy másnéven „extrahal” termelése nem követte a piaci igényeket az előállítás gazdaságosságnak nehézségei miatt. Így elmondható, hogy a nagyhalakra való igény növekedésével egy piaci rés kialakulása lett érzékelhető az utóbbi években. Ezért az utóbbi években termelési szokássá vált, hogy a tavak kihelyezése olyan módon kerül tervezésre és kivitelezésre, hogy a nagyhalra vágyó vásárlók igényeit mind minőségben, mind mennyiségben hosszútávon ki tudjuk szolgálni. Dolgozatomban ezeknek a halaknak a negyedik nyaras koruk végére történő, extra méretű ponttyá való tovább nevelési lehetőségeit ismertetem, különböző termeléstechnológiai eljárások alkalmazásával.A hagyományos termelési körülmények hozamát hasonlítom össze, intenzív, teljesértékű takarmány etetésével történő nevelés eredményeivel. Az eredményekből leszűrhető a két módszer gazdaságossága közti különbség.