Az értekezés három nyírségi, multietnikus lokális perifériális közösség recens együttélési kapcsolatviszonyainak a tanulmányozásával foglalkozik. Nagyecsed, Nyírvasvári és Hodász települések magyar, oláh cigány és romungró együttélési közösségei a sajátos szociokulturális jellemzők, az etnikai csoportok eltérő hagyományai, életmódja és társadalmi normái következtében szituatív mintázatokat alakítottak ki. A mintázatok alakulásában meghatározóak azok a lokális közösségfolyamatok, és az ezek működésében tevőleges szerepet játszó közösségszervezetek, amelyek az etnokulturális távolság csökkenéséhez vagy éppen fenntartásához járulnak hozzá. Az elemzés bemutatja, hogy a külső megfigyelő szempontjából hasonló adottságú lokális színterek, amelyek makromutatóik alapján – például az etnostatisztikai, a demográfiai, az iskolázottsági, a munkaerő-piaci vagy a mobilitási tendenciáit megfigyelve – első pillantásra kevés különbséget mutatnak, valójában alapvetően különböző együttélési közösségek. Az értekezésben érvényesített néprajzi és kulturális antropológiai szemléletű kutatás terepközeli szemléletmódjára támaszkodva, a makrofolyamatok mögé tekintve azonban láthatóvá válnak az etnikai együttélés a külső megfigyelői szempont számára rejtett dimenziói, amelyek megértése gyakorlati jelentőségű. A módszeres antropológiai terepkutatás eredményein alapuló elemzés három nagyobb fejezetben tárgyalja az etnikai együttélés és a lokális közösségfolyamatok összefüggéseit a választott színtereken. Az akkulturációs mechanizmusok vizsgálatának keretei között a helyi közösségek hagyománykészletének átalakulását és recens elemeit tanulmányozva érthetővé válik, hogy a lokális magyar posztparaszti életvilágokban számos etnográfiai értékű tradíció maradt fent, olykor revival jelenségként és új funkciót nyerve játszik szerepet a közösségek életében. Az akkulturáció hatása az együttélő oláh cigány és romungró közösségek esetében szintén meghatározó jelentőségű társadalomformáló tényező. Az értekezés második egysége az együttélési kapcsolatviszonyok alakulását a választott lokális színterek helyi közösségeiben az asszimiláció fogalmi keretei között tanulmányozza. A hosszú távú etnikai kapcsolatok, az érintett közösségeknek a szociokulturális hasonulás keretei közötti vizsgálata feltárja, hogy Nagyecsed, Nyírvasvári és Hodász esetében az asszimiláció az együttélés gyökeresen eltérő dimenzióit alkotja. A dolgozat harmadik egysége a vizsgált lokális társadalmak civil közösségfolyamatainak kérdésével foglalkozik annak érdekében, hogy láthatóvá tegye a rendelkezésre álló hagyománykészlet funkcionális jelentőségét az etnikai együttélésben. Az értekezést megalapozó empirikus kutatás és az erre épülő elemzés eredményeit a három választott színtérre kidolgozott magyarázó modellek foglalják össze. A nagyecsedi dinamikus korrelációs, a nyírvasvári oppozicionális szerkezetű dinamikus disszimilációs és a hodászi, az etnokulturális távolságot kölcsönösen kiegyenlítő affirmatív együttélési modellek a színterek viszonyait értelmező általános elméleti elemzési keretek. Az értekezés célja volt, hogy rámutasson a téma gyakorlati társadalomtudományi jelentőségére. Érveket kínál annak a belátásához, hogy a vidéki lokális színterek magyar–cigány együttélési helyzeteinek megértése az egész társadalmat érintő általános kérdés. / Abstract

The dissertation focuses on the recent coexistence relations of three multiethnic, local, peripheral communities in the Nyírség Region (Eastern Hungary). The coexisting Hungarian, Vlax Roma and Romungro communities of Nagyecsed, Nyírvasvári and Hodász have formed a situational pattern thanks to the special sociocultural characteristics, and the different traditions, lifestyle and social norms of ethnic groups. Important defining factors of these pattterns are: the local community processes and the self-organising communities (playing an important role in their functions) which can decrease, or in other cases even maintain the local ethnocultural distance. My study shows that settlements which could have similar circumstances for an external observer and at first sight can show little differences according to their macro indicators (e.g. ethnostatistic, demographic, educational, labour market or mobility tendencies) are fundamentally different coexistence communities. If we apply the “close to the field” aspect of the used ethnographic and cultural anthropologic perspective and we look behind the macro processes than the hidden dimension of ethnic coexistence become visible. The understanding of these hidden processes has significant practical importance. The dissertation which is based on the results of an anthropologic fieldwork represents in three chapters the connections of ethnic coexistence and local community processes in the studied settlements. The study of the changes and recent elements of local tradition sets within the frame of acculturation mechanism research proves that numerous valuable tradition have been preserved in the local Hungarian post-peasant communities or have a new function in their life as a revival process. The impact of acculturation in the case of coexisting Vlax Roma and Romungro communities is also an important social forming factor. The second chapter represent the changes of coexistence relations in the local communities of the studied settlements within the concept of assimilation. The study of long-term ethnic relations and the sociocultural similarities of the studied communities show that the level of assimilation is different in the case of Nagyecsed, Nyírvasvári and Hodász. The third chapter of the dissertation focuses on the civil community processes of the studied local communities to represent the functional importance of the available tradition set in ethnic coexistence. The results of the study are summarized in the developed coexistence models of the studied settlements. The dynamic correlation coexistence model of Nagyecsed, the oppositional dynamic dissimilation model of Nyírvasvári and the distance equalizing, affirmative relation model of Hodász are general theoretical frames which explain the coexistence relations of the settlements. The aim of the dissertation was to highlight the social scientific importance of the studied topic. It offers arguments to recognize that the understanding of Hungarian-Roma coexistence situations of rural settlements is a general question affecting the whole society.