Minden kornak megvolt a maga „divatos” betegsége, melyek egyfajta indikátorként, az adott korra jellemző társadalmi problémákat jelezték, rájuk válaszként alakultak ki. Jelenleg az evészavarok sokoldalúvá válása (különösen a női populációban) és az újabb, inkább a testképzavarok irányába tendáló betegségek megjelenése jellemző. Ezek az újonnan felbukkanó zavarok az okai, hogy az utóbbi időben a testképzavaros kórképek gyakorisági mutatóiban a nemek közötti különbség csökkenő tendenciát mutat, tehát a férfiak határozott felzárkózása figyelhető meg. Mindezek mellett egyre gyakoribb azon szubklinikai zavarok előfordulása, amik ugyan nem illeszthetők be egyetlen diagnosztikai kritériumrendszerbe sem, betegségként egyelőre még nem definiálhatók, mégis a személy életminőségét jelentős mértékben csökkentik. Mielőtt belekezdenék a téma kifejtésébe, nem árt tisztázni, hogy mit is értünk testképzavarral összefüggő rendellenesség alatt. Véleményem szerint Ujfalussy Dorottya Júlia által megfogalmazott definíció ad erről a legpontosabb képet: „Minden olyan viselkedészavart ide sorolunk, amelyben a páciens nem tudja helyesen megítélni saját testét, illetve azt, hogy mi a normális, hanem abbeli igyekezetében, hogy egy természetellenes ideálhoz hasonlítson, egészségére ártalmas szokásokat vesz fel. Minden ilyen zavarra jellemző a megszállottság és a kényszeresség, a szociális elszigetelődés, ráadásul fokozott megfelelési vágy, illetve beteges lelkifurdalás jelentkezik a hibás viselkedés elhagyása esetén.” A testképzavaros kórképek korunk eddig megoldatlan orvosi, illetve népegészségügyi problémái. Az utóbbi években hatalmas érdeklődés övezte őket mind a laikus, mind a szakmabeli emberek részéről. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne hallanánk róluk a tömegtájékoztatáson keresztül, s a tudományos cikkek publikálása is folyamatosan és rohamtempóban bővül. Előtérbe kerülésük több okra vezethető vissza. Az egyik okot nagy gyakoriságuk adja: az evészavaros kórképek, mint az anorexia vagy a bulimia prevalenciája 2-3%. Másrészt folyamatosan növekszik a morbiditásuk: a bulimiában például ma már több beteget tartanak számon, mint az anorexiában, pedig a kórkép csak néhány évtizedes múltra tekint vissza. Harmadrészt minduntalan újabb és újabb formák jelennek meg és terjednek el, amiben a jelen fogyasztói társadalom nagy segítségükre van. Továbbá az sem elhanyagolható szempont, hogy ezeknek a kórképeknek a mortalitása meglehetősen magas (az anorexiáé a betegségkezdet után egy évtizeddel 8% körüli). Ilyen szempontból a pszichológiai betegségek között az első helyen állnak.