Szakdolgozatom témájának kiválasztásakor fontos szempont volt, hogy aktuális és számomra is érdekes témával foglalkozzak. Így esett a választásom a magyarországi kártalanítási alapok, azaz a Befektető-védelmi Alap (BEVA) és az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) működésének bemutatására, illetve a 2015. év során legnagyobb visszhangot keltő brókerbotrányok és az érintett befektetők kártalanításának elemzésére. A brókerbotrányokat illetően a Buda-Cash Brókerház Zrt. és a Quaestor Értékpapírkereskedelmi és Befektetési Zrt. felszámolására térek ki, illetve felvázolom a kártalanítás folyamatát is ezen társaságokat illetően. A Buda-Cash Brókerház Zrt. csődjében érintett volt egy hitelintézeti csoport, a DRB bankcsoport is, ami lehetőséget nyújt az OBA tevékenységének konkrét példán keresztül történő bemutatására is. Nagyobbrészt azonban értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó befektetési vállalkozásokat érint témaválasztásom, ezért dolgozatom elején általánosan definiálom és mutatom be azok működését, illetve elhelyezkedését a pénzügyi piacon. Ezt követi a Magyar Nemzeti Bank, mint felügyeleti hatóság jellemzése, hiszen az érintett szervezetek esetében is ezen szerv vizsgálódásai vezettek a felszámoláshoz. Mielőtt konkrétan ismertetném az esettanulmányokat, azaz a felszámolási és a kártalanítási folyamatok gyakorlati működését, fontosnak tartom a kártalanítási alapok általános jellemzését, működésük bemutatását elméleti szinten is. Szakdolgozatom célja a magyar betét- és befektetővédelem hatékonyságának bemutatása, melyet az érintett cégek felszámolásához vezető út ismertetésén, illetve a kártalanítás gyakorlati szemléltetésén keresztül szándékozok megvalósítani. Dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy az elméletben relatíve egyszerűen felvázolható kártalanítási folyamatok végrehajtása a gyakorlatban milyen akadályokba és nehézségekbe ütközhet.