Az egyre nagyobb léptékű csatornázottságnak köszönhetően megnövekedett a kezelendő lakossági szennyvíziszap mennyisége. Az Európai Unió tagállamaiban, így hazánkban is a jelenlegi jogszabályok tiltják az 5%-nál több szerves anyagot tartalmazó hulladékok lerakókba történő deponálását. A termelődő szerves hulladékok, a szennyvíziszap ártalmatlanítását a mezőgazdaságban, illetve biológiai degradáció révén kell megoldani. A termelődő iszap egyes komponensei – pl. nehézfémtartalma – közvetlen mezőgazdasági elhelyezhetőségét korlátozhatja, vagyis elsősorban a biológiai hasznosítása – biogáz, illetve komposzt előállítása- kell, hogy előtérbe kerüljön.

A komposztálási folyamat során a cél, olyan érett, jó minőségű végtermék előállítása, mely a mezőgazdaságban tápanyagforrásként felhasználható. A végtermék minőségét a felhasznált nyersanyagok összetétele mellett, különböző környezeti tényezők (fizikai, kémiai, biológiai) és technológiai megoldások (forgatás, aprítás) befolyásolják.

A szennyvíziszapok komposztálásának egyik lehetséges módja a nyílt prizmás komposztálási technológia. Az alapanyagok bekeverését követően a degradációs folyamatot több paraméter is befolyásolja. Ezek a paraméterek pl. a hőmérséklet, oxigénviszonyok, nedvességtartalom, pH, szemcseméret. A különböző tényezők egymástól nem függetleníthetőek, azaz egyik paraméter hatással lehet a másikra.

Vizsgálataim során az A.K.S.D. Kft. komposztáló telepén beállított szennyvíziszapra, fanyesedékre és szalmára alapozott komposztálási technológiát vizsgáltam. Dolgozat célja, egyrészt az in-situ mérhető paraméterek (hőmérséklet, gázkomponensek), valamint a laboratóriumi körülmények között meghatározható jellemzők (nedvességtartalom, szemcseméret-eloszlás, pH, redox-viszonyok, térfogattömeg) közötti összefüggések feltárása, másrészt a szemcseméret-eloszlás biodegradációt befolyásoló hatásának vizsgálata volt.