A sebgyógyulás sok esetben zavart szenvedhet, gyulladás és fertőzés alakulhat ki. Súlyos fertőzés esetén jellegzetes tünetek jelentkeznek, de a korai felismerés nem mindig egyértelmű. A klinikai gyakorlatban a C-reaktív protein és a prokalcitonin szintjének meghatározását alkalmazzák a gyulladás monitorozására. Ugyanakkor számos kutatási eredmény alátámasztja, hogy súlyos, szeptikus állapotokban más biomarkerek, például az IL-6 is hatékonyak lehetnek. Tanulmányunkban azt vizsgáltuk, hogy a különböző gyulladásos markerek, illetve LDH és glükóz értékek szintjei hogyan tükrözik a fertőzés fennállását, a klinikai állapot változásait kis és közepes égési sérülések esetében. A betegek vérmintáinak eredményeit, a beteg általános állapotát, a seb állapotát jellemző adatokat elemeztük összefüggéseket keresve. Három mért időpont eredményeit hasonlítottuk össze. A vérmintákban gyulladásos paramétereket: CRP-t, PCT-t, IL-6-ot, és fehérvérsejtszámot, illetve LDH-t és glükózt vizsgáltunk. A laboratóriumi értékeket összevetettük a páciens aktuális klinikai állapotát jellemző paramétereivel. Vizsgáltuk a betegek antropometriai adatait, életmódra és társbetegségekre vonatkozó anamnesztikus adatokat, valamint a betegek életminőségét is. Az adatokat statisztikai módszerekkel elemeztük. A klinikai tünetek és a seb állapotára vonatkozóan három mért időpont adatai azt mutatták, hogy az első és a harmadik időpont között a sebalapnál, a sebváladéknál, a sebkörnyéki hyperaemiánál, az oedemánál és a fájdalomnál szignifikáns volt a javulás, a fehérvérsejtszámnál, az LDH-nál és a glükóznál pedig szignifikáns volt a csökkenés. Az IL-6 csökkenése borderline szignifikanciát mutatott. A sebkörnyéki hyperaemia a PCT-vel, a sebkörnyéki bőr hőmérséklete az IL-6-tal, valamint az IL-6 a CRP-vel és a PCT-vel is közepes pozitív szignifikáns korrelációt mutatott. Gyenge pozitív szignifikáns korrelációt mutatott az IL-6-tal a sebváladék jelenléte és mennyisége, a sebkörnyéki hyperaemia, a fájdalom és a fehérvérsejtszám. Kezdeti vizsgálati eredményeink arra utalnak, hogy enyhe, közepesen súlyos égési sérülés esetén is javasolt lehet többféle gyulladásos marker együttes mérése. A hagyományosan alkalmazott CRP, PCT kiegészítve IL-6 szint méréssel javíthatja a betegek klinikai állapot változásinak megítélését. További adatelemzések, nagyobb esetszám szükséges a részletesebb következtetések levonásához.